Jason Statham az elmúlt évtizedekben tökéletesre fejlesztette a saját magáról elnevezett külön műfajt: a morcos, megbízható akcióhőst, akit felültetnek, de ő végül egy szál magában leveri a fél nemzetközi bűnözői elitet. A Zendülés (Mutiny) hajszálpontosan követi ezt a kaptafát, csak sajnos ez a recept már nemcsak kiszámítható, hanem végtelenül unalmas is.
Hirdetés
A jól ismert formanyomtatvány
A történet nem is próbálja leplezni, hogy a legegyszerűbb műfaji panelekből építkezik. A meggyilkolt milliárdos főnök, a hamisan megvádolt, menekülni kényszerülő főhős, a háttérben meghúzódó nemzetközi összeesküvés és a név tisztázásáért folytatott hajsza olyannyira lerágott csont, hogy az első tíz perc után pontosan tudni lehet a teljes menetrendet. Nincs egyetlen váratlan fordulat, egyetlen meglepő karakterdöntés sem; csak a kötelező akciófilmes sablonok monoton egymás után illesztése.
Ipari akció 95 percben
A film egyetlen érdeme, hogy a 95 perces játékidővel legalább nem húzza feleslegesen az időt. A verekedések és a koreográfiák a megszokott, profi iparosmunkát hozzák – Statham még mindig rutinból hozza a keményfiút –, de teljesen hiányzik belőlük az a szufla vagy ötletesség, ami kiemelné a produkciót a tucatakciófilmek tengeréből. Aki kizárólag arra vágyik, hogy kikapcsolt aggyal nézze a megszokott pofonokat, annak egy egyszeri esti háttérzajnak elmegy. Aki viszont minimális eredetiséget vagy frissességet várna el egy akcióthrillertől, az csak ásítozni fog a látottakon.
A Zendülés egy újabb futószalagon gyártott Statham-film, ami semmit nem tesz hozzá a műfajhoz. Gyenge két csillag, ami kizárólag a technikai megvalósításnak és a rutinból lehozott bunyóknak jár.
67 Zendülés (2026)
Miután milliárdos iparmágnás főnökét a szeme láttára meggyilkolják, Cole Reednek kell elvinnie a balhét: menekülnie kell, miközben egy nemzetközi összeesküvés leleplezésén... több»
Szereplők: Jason Statham, Annabelle Wallis, Adrian Lester, Jason Wong, Roland Møller
