Olcsó ökohorror

2026.09.17 18:33 Artemisia Olvasottság: <100x

0

Pål Øie atmoszférikus, ökohorrorba hajló szörnyfilmje, amely a skandináv természeti szépséget és a klasszikus szörnyfilmhagyományt ötvözi, de a közhelyes történetvezetés és a hosszú felvezetés miatt nem váltja be a hozzá fűzött reményeket.

A film középpontjában Johanne (Sara Khorami), egy tengerbiológus áll, aki a norvégiai Vangsnesben, a Sognefjord partján vizsgálja a furcsa lazacpusztulásokat és a helyi halfarm körül történt rejtélyes haláleseteket. A farm tulajdonosa, Avaldsnes (Øyvind Brandtzæg) a befektetők elkápráztatása érdekében maximálisra tekert szonikus tetűirtó technológiát használ, amely felborítja a fjord ökoszisztémáját – és felébreszti a mélyben rejtőző mitikus lényt, a Krakent. Johanne volt barátja, Erik (Mikkel Bratt Silset) is a farmon dolgozik, így a személyes múlt és a tudományos-szakmai konfliktus is keveredik a növekvő veszélyekkel.

Øie és a forgatókönyvírók (Vilde Eide, Kjersti Helen Rasmussen, Natasha Arthur) a lassú felépítést választják: a szörnyet hosszú ideig csak sejtetik, árnyékokkal, örvényekkel, csáp-villanásokkal és a farm technológiájának következményeivel.

A látványviláf és a helyszínek – a mély, hideg, ködös Sognefjord – lenyűgözőek és szerves részei a cselekménynek. Az öko-üzenet egyértelmű: az emberi beavatkozás (halfarmok, zajszennyezés, kapzsiság) felborítja az egyensúlyt, és a mitológia szerinti ősi őrző válaszol.

Johanne teljesen sablonos horrorhősnő. Silset és Brandtzæg megfelelő támogatást nyújtanak, de a karakterek többsége lapos marad – a konfliktusok felületesen vannak kidolgozva, és néhány mellékszál egyszerűen elhal. A döntések gyakran illogikusak (védőfelszerelés nélküli mintavétel, felesleges kockázatvállalás), ami a műfaj egyik gyerekbetegsége.

A harmadik felvonásban, amikor a Kraken végre teljes pompájában megjelenik, a film felpörög. A CGI nem Hollywood-szintű (a költségvetés körülbelül 5,3 millió euró), de Øie ügyesen kezeli a méretérzetet és a lényt. A végkifejlet sablonos (a rosszak bűnhődnek), de némi meglepetést tartogat. A játékidő szerencsére nem engedi elhúzódni a dolgokat, de a hosszú felvezetés sok nézőt próbára tesz.

Összességében a Kraken gyenge-közepes szörnyfilm, de a norvég természeti képek és az aktuális téma sokat hozzátesz. A film a skandináv természet és a mitológia iránti tisztelettel dolgozik – és ez a legnagyobb erénye.