Két nővér, egy átok

2026.09.25 20:39 Artemisia Olvasottság: <100x

0

Az Átkozott boszorkák 2 közel 28 év után tér vissza az Owens nővérek mesevilágába, és sikeresen ébreszti fel az 1998-as kultikus előd hangulatát, miközben új generációt és mélyebb családi szálakat is bevon. Susanne Bier rendezésében Sandra Bullock és Nicole Kidman újra együtt varázsolnak, Maisie Williams és Joey King párosával kiegészülve, akik az Owensek új generációját, Sally lányait alakítják.

A történet több mint negyed évszázaddal az első film után játszódik. Sally nem kerülhette el a sorsát: a családi átok ismét lecsapott és második férje is meghal. A veszteség megkeményíti, így lányai elől eltitkolja az átok és minden mágia létezését, hogy megkímélje őket a fájdalomtól.

Az átok azonban nem alszik. Amikor Kylie szerelme balesetet szenved és kómába esik, a lány kénytelen szembenézni örökségével, és elindul, hogy végleg megtörje a felmenőjük, Maria Owens által rájuk bocsátott átkot. Az út Angliába vezet, ahol a család gyökerei és egy rejtélyes férfi, Ian (Lee Pace) is szerepet kapnak. A nagynénik – Jet (Dianne Wiest) és Frances (Stockard Channing) – visszatérése pedig megadja a történet meleg, generációkon átívelő szívét.

A film legnagyobb erőssége továbbra is a női kapcsolatok ábrázolása. Sandra Bullock és Nicole Kidman kémiája töretlen: Sally fájdalmas bezárkózása és Gillian impulzívitása újra és újra finom humorral és őszinte érzelmekkel találkozik. A két színésznő jelenléte magabiztos és otthonos, mintha soha nem is hagyták volna el ezt a világot. A fiatalabb generáció – különösen Joey King Kylie-ként – hitelesen viszi tovább a vonalat: a lázadás, a szerelem utáni vágy és a családi terhek súlya egyaránt átjön. Wiest és Channing pedig továbbra is a film lelke: bölcsességük, humoruk és csendes áldozatkészségük emeli a történetet a puszta nosztalgián túlra.

Bier rendezése néha érezhetően másra helyezi a hangsúlyokat, mint Griffin Dunne eredeti filmje. A tonális váltások – a könnyed, boszorkányos humor, a romantika és a sötétebb mágikus elemek között – továbbra is jelen vannak, de a folytatásban a család, az örökség elfogadása és a női erő témái határozottabban domborodnak ki. A vizuális világ modernabb, néha hűvösebb, de a massachusetts-i ház és a családi rituálék továbbra is melegséget árasztanak.

A forgatókönyv (amely Alice Hoffman The Book of Magic című regényére is támaszkodik) nem mentes a kiszámíthatóságtól, és a második felében a cselekmény időnként sietősnek vagy túlzsúfoltnak hat. Mégis, a film szívből jövő módon beszél a veszteségről, a szerelem kockázatáról és arról, hogy a valódi erő gyakran a közösségben és az áldozatban rejlik. Az átok megtörésének módja – amely a család egyik tagjának önkéntes döntésén múlik – érzelmileg erős, és a záró jelenetek a felszabadulás és az összetartozás érzését adják át.

Összességében az Átkozott boszorkák 2 egy szeretetteljes, néhol melankolikus, máshol vidám visszatérés abba a világba, ahol a boszorkányok is emberekként szenvednek, szeretnek és nőnek. Akik az eredeti filmben a női összetartozást, a humorral vegyített mágiát és az „élj egy kicsit, élj sokat” életérzést szerették, azok számára ez a folytatás kellemes, megható és mélyen nosztalgikus élmény lesz. A két főszereplő továbbra is képes elvarázsolni, a családi kötelékek, a szerelem és az összetartás pedig továbbra is hatásos varázsigék.