Fehér pokol

2026.10.04 09:45 kabel Olvasottság: <100x

0

Átlagos, repetitív horrorfilmre számítottam, az Exit 8 hangulatát és történetvezetését azonban bármilyen feszültséggel játszó film megirigyelhetné. Egy rövid, egyszerű videójátékból, egy klausztrofób, több szálon futó, és kellően drámai pszichológiai horrort varázsoltak a készítők, mely szépen tágította alapanyagát és ügyesen használta ki egyedi történetmesélési elemeit. Olykor kissé túltolt színészi játék, kifinomult kameramunka, jól eltalált ijesztések és a nyomasztó hangulat keveréke lett a végeredmény. Egy kimondottan jól sikerült horroradaptációt kaptunk, ami mindenkinek élvezhető lesz, nem csak az eredeti játék ismerőinek.

Az Exit 8 névre hallgató játék még 2023-ban jelent meg, és az első naptól hatalmas sikernek örvendett, megjelenése óta több mint kétmillióan töltötték le. Egy viszonylag szimpla mechanikából áll, a játékosnak ugyanazon a folyosón kell nyolcszor végigmennie, anomáliákat keresve, ha az adott helyszínen valami furcsát lát, ideje sarkon fordulni és visszamenni. Az egyszerű felépítés persze teret adott több száz hasonló horrorjáték-próbálkozásnak is, és erre a sikerre a filmipar is felfigyelt.

Bár az adaptáció is a fenti keretrendszert használja fel, főszereplőjét többdimenziós figurává formálja és a liminál horror mögé egy érdekes tematikát helyez. Névtelen főszereplőnk a metróból kilépve tudja meg, hogy apa lesz, azonban a hír megtöri valóságát és egy végtelen folyosón találja magát, ahol a szülői lét démonjaival és saját félelmeivel kell harcolnia. A loopoló tér és az anomáliakeresés könnyen párhuzamba állítható a problémákra való túlzott ráfixálódással, a valóságtól való elzárkózással és az elkeseredett megoldáskutatással.

Az éjszakai Blaha aluljárónál is ijesztőbb, vakító fehér pokol azonban nem várt furcsaságokat rejt. A sztori több szereplőt is bemutat, és a rendező dinamikusan vált karakterek és nézőpontok között, hogy ne hasson unalmasnak a kiútkeresés. A film talán legjobban a Kocka-trilógiára emlékeztet, ezúttal is egy metaforikus, élet értelmét magában hordozó börtönből próbálnak szereplőink a logika és az emberségük segítségével kitörni.

A pszichológiai nyomás szinte állandó, a film számos hosszabb, vágás nélküli snittből áll, így adja át a játék végtelen loopnak ható hangulatát. A hosszú jelenetsorok kimondottan változatosak, sosem az az érzésünk, hogy olcsó produkciót nézünk, pedig tényleg csak egy folyosónyi teret látunk. A jelenetek koreográfiája fantasztikus, a kameramozgások szépen mesélik a történetet és érezni, hogy minden mozzanat mögött tudatos döntések voltak, nem csak egy-egy ijesztés kedvéért mozgatták a kamerát. Aki vérengző horrorra vágyik, az csalódni fog, a film ijesztései inkább a visszafogott, bőr alá kúszó kategóriát képviselik. A készítők a maximumot hozták ki a szűk helyszínből, mindezt úgy, hogy alig hatott unalmasnak vagy vontatottnak a cselekmény, pedig a játék mechanikája lényegében csak repetícióra épül. A történet végére a mozinéző is tudni fogja a folyosó minden anomáliáját.

Az Exit 8 jó példa arra, hogyan lehet egy videójátékot működő filmmé formálni. A játékok interaktív kvalitásuk miatt immerzívebbek és szabadabb történetmesélési struktúrával operálhatnak. Egy film ellenben könnyebben tud tempót diktálni és az ijesztéseket vagy narratív szempontból fontosabb momentumokat kifinomultabban tudja tálalni, valamint ki tudja tölteni az üresebb szegmenseket vizuálisan izgalmas tartalommal. Az Exit 8 mindkét médiumból táplálkozik, a hosszú, vágás nélküli, elsőnézetes jelenetsorok már a film első percétől beszippantanak és önkéntelenül is a film világa részévé teszik a nézőt, csakúgy, mint egy fps-játék. Később kreatív filmtechnikai megoldások erősítik a történet fontosabb pontjait, és főszereplőink elkeseredett küzdelme a metaforaköntösbe csomagolt anomáliákkal jóval dinamikusabb, mint amire a játékmenet önmagában képes lett volna. Emellett a film remekül csempészett történetet a folyosó absztrakt tortúrája mögé, és szépen mélyítette a karakterek viszontagságait.

Az adaptációt csak színészei tartják vissza, akik nagyon szerették túljátszani szerepeiket és az animés reakciók olykor megtörik a film komolyabb gondolatait. Többször is földbe gyökerezett lábbal nézik az eseményeket, ahelyett, hogy elfutottak volna. Ez azonban nem ok, hogy ne üljünk be erre a kellemesen nyomasztó hangulatú filmre. Akár ismerjük az eredeti játékot, akár nem, egy izgalmas pszichológiai horrorra érdemes számítani, ami ügyesen tölti meg tartalommal japán egyik átlagos aluljáróját.