Kellemes meglepetés

2026.10.12 09:03 kabel Olvasottság: <100x

0

Kellemes meglepetés volt A másik mami. Unalmas szabványhorrorra számítottam, de a film teret adott pár remek ijesztésnek, egy kreatív kinézetű démonnak, és vagy két zsáneren átfolyt, hogy folyamatosan tudjon újat mutatni. Bár sok horrorsztori-klisével szembemegy, azért akad rengeteg kiszámítható elem és jumpscare, üzenete pedig elveszik a kaotikus hangulatingadozások és az eszeveszett tempó között.

Bevallom, nem volt jó jel, hogy Jessica Chastain arcát láttam egy horrorfilm poszterén. Bármennyire is sikeresek ezek a filmek, még mindig tart a stigma, hogy színészeik nem a szakma szeretete miatt vállalnak ilyen filmeket. Vicces ez, mert egy Obsession vagy Backrooms jóval többet hozott a stúdióknak, mint mondjuk egy Supergirl.

Chastain ügyes a szerepben, egyszerre kell egy megtört anyukát és egy gonosz entitást eljátszania, amely szintén az ő testét viseli. Kislánya megmagyarázhatatlan módon mindkét anyukát valódinak tekinti, amit persze a démon remek gyilkosságokra és ijesztésekre használ ki. Ez a koncepció előbukkant már sokszor más filmekben, de A másik mami úgy csavar rajta, hogy most nem telik az egész sztori azzal, hogy a szülők nem hisznek a gyermeküknek, hanem az apuka például már az első öt percben találkozik a démonnal. A család hamar menekülőre fogja a dolgot, ám a teleportáló, falakban lakó démont nem lehet csak úgy levakarni, és persze jelenléte sem véletlen. A film még csinálja ezt párszor, hogy egy teljesen új, meglepő irányba indítja a történetét, és igazából ezerszer érdekesebb, mint bármi, amit mondjuk az Insidious csinált. Ez az energia csak a lezárásra fogy el, de örülök, hogy a készítők a kellemesen vad irányt választották, ahol volt lehetőség rá.

A vizuális oldal is remekül összeállt, a gonosz entitás megjelenése kreatív, az ijesztgetés pedig nem csak egy házra korlátozódik, és a bőr alá kúszó hatás megmarad, és néha még vicces is, bár nem tudom, mennyire tudatosan. A film hangulata eléggé hullámvasút, történeti elemek, mint például egy megcsalás vagy titkos társaságok, random be vannak húzva, majd feloldva.

Ami még kevésbé találja meg a helyét, az a történet üzenete. Nyilván többről van szó, mint egy egyszerű démonról, talán egy anya-lánya viszonyrendszer és a hazugságok ára a film központi motívuma. Ez keveredik egy felnövéstörténettel, a család erejével meg még egy spoileres elemmel. Azonban ezek nem annyira állnak össze, és a film tónusbeli ingadozásai sem segítenek üzenete csiszolásában. Miért számít ez? Hát, mert a jó horror sem csak ijesztgetésekből áll, a gondolatiság és a való élettel való kapcsolódási pont az, amit hazaviszel mozi után, sőt, szerintem leginkább erre emlékezel.

Minden kisebb hibája ellenére A másik mamit talán az év működő horrorfilmjei közé sorolnám, nem kimagasló vagy fantasztikus, de szórakoztató, még akkor is, ha a forgatókönyve elbírt volna még egy-két nekifutást. Solid 7/10.

A Mafabnak pedig köszönet a jegyért.