2026.11.15 22:52 kabel
0

Szandálok és gladiátorok

15 évvel az eredeti sorozat után folytatni a történetet elég erős lépés, tekintve, hogy azóta rengeteg szexi, kardozós történet jelent már meg, és egy gladiátoros mese nem a legeredetibb sztori. A spinoff sorozat mégis talált magának helyet és identitást, még ha nem is tökéletes minden eleme. Véres történelmi fantasyt láthattunk már sokszor, de a készítők visszahozták a sorozat legstílusosabb elemét: a prózai, ál-latin dialógusokat. A teátrális jelenetek, szabványakció és néhány apróbb újdonság elég volt ahhoz, hogy pár izgalmas epizódot kapjunk, kicsit egyszerű, de szórakoztató cselekménnyel.

Hirdetés

A sorozat Ashurt követi, aki egy alternatív idősíkban Batiatus ludusát felügyeli a rabszolgafelkelés leverése után. Nulláról építi fel házát, miközben engedetlen gladiátorokkal és lekicsinylő nemesekkel küzd, akik semmibe veszik, mert nem rómainak született. A központi téma a hatalom és az elnyomás: mindenki függ valakitől. A rabszolgák a nemesektől, a nők a férjüktől, a férjek a szenátustól, a szenátus pedig az istenek kénye-kedvétől. Rengeteg jelenetben érezni a feszültséget és a maskarát, ahogy a figurák – bár ki nem állhatják beszélgetőpartnerüket – mégis mosollyal fogadnak minden bújtatott inzultust. Az eredeti Spartacus pont ezért volt érdekes, mert minden harci jelenet egyszerre a római nemesek közötti rivalizálásról is szólt. A House of Ashur ilyen mélységekbe csak a sorozat második felében kacsint be, kell pár epizód, hogy igazán beinduljon a karakterek verbális és fizikai versengése.

Szandálok és gladiátorok

Ashur belépője ebbe a játékba Achillia, a núbiai harcosnő, aki meglepően ügyesen kaszabolja az ellenséget. A sorozat nem csinál Mary Sue-t belőle, a nőt szinte folyamatosan elnyomják, több epizódon keresztül félholtan fekszik, mégis az évad végére megtalálja helyét és szerepét. A történetírók sikeresen mélyítik egyoldalú figuráját, ám története nem veszi át a sorozatot. Ashur is kissé unalmas figurának tűnik, és sok epizód után indul csak el érdekes irányba, addig csak elszenvedője az eseményeknek. Nincs sok rokonszenves karakter, és a sorozat nagyon lassan építkezik, ami kissé idegenítőnek hathat az új nézőknek.

A széria igazi hőse a próza. Csakúgy, mint korábban, minden szereplő ilyen fél angol, fél latin-jellegű mondatokban beszél, melyek remek hangulatot és érzetet adnak minden pillanatnak. Mennyivel izgalmasabb az “I agree” helyett azt mondani, hogy “We’re one in such regard”, vagy a “Calm down” helyett “See troubled mind set to ease.”, vagy az “I misspoke” helyett “Tongue wags absent fucking thought”. Nyilván ez azzal jár, hogy ezt a sorozatot nincs értelme magyarul streamelni. A nyelvhasználat kimagaslóan fontos elem itt, a díszletnek ható, kicsi helyszínek és a karakterek enyhén melodrámába hajló dilemmái kimondottan igénylik ezeket a teátrális beszélgetéseket.

A harci jelenetekből meglepően kevés volt ezúttal, a legtöbb egy kis arénában játszódik. A brutalitásra nem lehet panasz, a vércsapot rendesen megnyitják, csak túl sokat kellett várni ezekre a momentumokra. A kimagasló pillanatok a három harcos kisemberrel voltak, illetve Achillia összecsapásai is kimondottan katartikusnak hatottak, és látszott a színésznőn, hogy ügyesen tud mozogni és harcolni, nem csak egy kaszkadőr játssza el a komplikáltabb jeleneteket.

A sorozat első epizódját a negatív kritikák hamar betámadták, de csak annyit mondanék a “woke”-ot kiáltóknak, hogy a széria sohasem volt a történelmi hitelesség fellegvára, és számtalan női kardozó volt a korábbi évadokban is, akik gond nélkül kaszabolták a páncélos rómaiakat lenge bikinikben. A nemesek sem tartottak kéthetente orgiát, és a valódi gladiátorok csak elvétve haltak meg az arénában. Okkal nem a Discovery Channelen fut a széria. Természetesen nem minden kritika alaptalan. Jó pár karakterpillanat és haláleset elég erőltetett, a ludus legjobb gladiátoraival valahogy többször is újoncok végeznek. Minden lokáció nagyon műanyag, a karakterek is kissé túljátsszák magukat. Az Ashurra lapátolt szemét komikusnak hat, a sorozat antagonistái pedig olyan egyoldalú gonoszságot sugároznak, hogy érezni, az írók meg sem próbáltak valós figurákat láttatni velük. A gladiátorok szintén összemosódnak, a nevüket sem nagyon kell megjegyezni. Ashur a korábbi évadokban cseles és okos figuraként volt bemutatva, ám ezúttal több nagyobb bugyutaságot is csinál, mintha a hatalom kissé fejébe szállt volna.

Nyilván az eredeti sorozat és a hasonló kardozós tartalmak kedvelőinek ez ideális tartalom. A cselekmény nem komplikált, de minden epizód szórakoztató és izgalmas. Számos haláleset, csavar és cliffhanger mozgatja a sztorit, és az évad végére a főbb szereplők mind eljutnak új, érdekesebb helyekre. A lassított vérengzések pedig látványosabbak, mint eddig bármikor, reméljük, a következő évadra még többet kapunk belőlük. Kár, hogy elkaszálták a folytatást.

akció | dráma

A történet azon a feltételezésen alapul, hogy Ashur nem halt meg a Vezúvon, az eredeti sorozat második évadának végkifejletében. több»

0