Bronxi mese

Maffiafilmek egyik fénypontja.

A Bronxi mese Robert De Niro rendezésében ma már igazi klasszikusnak számít, a 90-es évek egyik legerősebb filmes alkotása, az egyik legtöbbet idézett sztori. A script és a rendezés is profi munka, a film egész történetvezetése zseniális, nem beszélve a főszereplők, Chazz Palminteri, Robert De Niro és Lillo Brancato felejthetetlen alakításairól. A Bronxi mese tele van életbölcsességekkel és olyan párbeszédekkel, melyek életre szóló tanulságokat nyújtanak számunkra. Megismerhető belőle New York északi kerületének, Bronxnak a korabeli világa, a feketék és olaszok rivalizálása, az alvilág működése és a Cosa Nostra hatalmának ereje. Sonny (Chazz Palminteri) alakja a központi karakter, aki a szálakat végig a kezében tartja, és aki tanácsokkal segíti a fiatal Calogerot (Lillo Brancato). Külön érdekesség szerintem, hogy a film összes kulcsszereplője született olasz, akik olaszokat is alakítanak. Köztük Joe Pesci Carmine szerepében. Az egész film különleges, melyet csak azok tudnak értékelni, akikben van fogékonyság az egyedi dolgokra (és a minőségre). Nálam 90%-os film.

Egész jó gengszterfilmet hozott össze rendezőként és forgatókönyvíróként De Niro és Palminteri, bár előbbi kevesebbet szerepel a filmben, mint a plakát alapján hittem. Kicsit érződik Scorsese hatása a rendezésen, kevésbé akciódús, bár újszerű, hogy n... Többem a nagymenő gengszterek, hanem a kis srác dilemmája van a középpontban. A filmvégi cameo nagyon jó volt, megmosolyogtatott :)

Robert De Niro természetesen itt is nagyot alkít ebben az időtálló gengszterfilmben... Hihetetlen próbatétel egy fiúnak,hogy kit válasszon? Az apát,vagy az apát játszó gengsztert? Érdemes megnézni,akkor megtudják !!!

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Kissé sajátos módon értelmezi a maffiavilágot, mindezekkel együtt nagyon testhezállóan és emberközelien. Úgy tűnik, mindenekelőtt a nagyon zárt, nagyon markáns és vonalas érzelmi világú maffiózó kapcsolat kialakítási lehetőségeit óhajtja bemutatni. A... Többz ilyen kísérletek ámbátor nem túlságosan gyümölcsözőek, szegény kisfiú feltűnése jobbára csak zavaró tényező lehetne egy hasonló kaliberű ember életében. Hasonló szituációra egy-két esetben van utalás más filmekben is, a szorosabb kapcsolat természetszerűleg eléggé ritka. Attól elvonatkoztatva, hogy a készítők mit szerettek volna sugallni, a realitás azt sugallná, hogy az ilyen korú fiúnak a családi hátterében valamilyen hiány jelentkezik, melyben az apaszerep, a lehetőség, hogy felnézzen valakire – teljesen kiesik. A filmben ilyesmire nincs utalás, ellenkezőleg. Jóllehet, nagyban előfordulhat, hogy a helyzet olyan körülményeket szül, amelyben ilyen típusú ihletett kapcsolat jön létre. Nyilvánvalóan a dramaturgia folyama azt próbálná közölni, hogy az évek során szikla szilárddá vált kemény jellem azért bizonyos helyzetekben megenyhül. Calogero innentől kezdve végig két életszemlélet, két merőben más apafigura közt őrlődik, ugyanakkor saját maga léte is új dimenzióba kerül, amelyben ketten versenyeznek az elismeréséért. Noha nem is vitás, a könnyűnek tűnő utak mindig hamar és könnyűszerrel megkísértik az embert – ezen szemszögből tekintve a mindennapok unalmas és érdektelen egymásutánjai – még ha erkölcsösebbek is – nem túl vonzóak. C. persze sosem kérdezte, vajon mi vezetett odáig, hogy valaki a kis kávézójában diskurálva egész nap kávét szürcsöljön, miközben ügyet sem vet az anyagiakra, és az ajtó előtt még egy Cadillac is várja. De talán ő is sejtette, hogy mindennek meg van az ára. Ennek felismerésére két lehetősége is nyílt – sajnálatos módon –, mindkettő egy pisztolylövéssel ért véget. A Bronxi mese idealizált gengszerfilmes környezetbe ágyazott fiatalkori útkeresés, amelyben a főhős a világban tévelygő ember allegóriája, akinek lelki üdvéért harcol a jó és a rossz.