Kőkemény párharc alakulhat ki a Ragadozó madarak (és egy bizonyos Harley Quinn csodasztikus felszabadulása) és a Sonic, a sündisznó között a következő hetekben. Míg előbbi már egy hete szerepel a mozik műsorlistáján, utóbbi viszont csak tegnap debütált. A jelek szerint vannak olyan rajongók, akik már előre eldöntötték, hogy márpedig a Ragadozó madarak (és egy bizonyos Harley Quinn csodasztikus felszabadulása) egy borzasztó film, és mindent elkövetnek, hogy bukásra ítéljék.
Egészen taktikus módszert találtak arra, hogy besározzák a legújabb DC antihősmozit. A film nevében elkezdték nyilvánvalóan hamis vádakkal illetni a közösségi médiában a Sonic, a sündisznót. Olyan dolgokat állítanak, hogy a Sonic, a sündisznó megnézése egyenesen felér egy molesztálással, a film homofób és rasszista. Ezzel szemben a Ragadozó madarak (és egy bizonyos Harley Quinn csodasztikus felszabadulása) gyógyír minden sebre, Harley Quinn pedig a megváltó. Az álkritikák terjesztői arra számítanak, hogy ezekkel a látványosan hamis véleményekkel felpiszkálják a magukat intelligensnek és hozzáértőnek tartó rajongók önérzetét, akik „átlátnak a szitán” és csak azért sem fogják megnézni a Ragadozó madarak-t.
A Harley Quinn és barinői kalandjait elmesélő filmet már nagyjából a bejelentése óta számos támadás érte. E kritikák gyakran egymásnak is ellentmondanak, mintha a gyűlölködők maguk sem tudnák, hogy éppen mibe kössenek bele. Egyszer azért támadták a projektet, mert az túlzottan feminista hangvételű. Később már az volt a vád, hogy a főszereplők nem elég szexisek. Megint később a főgonosz Black Mask szexualitásának kérdése nem hagyta nyugodni a kommentelőket. Akik annyi energiát fektetnek az efféle feszültségkeltésbe, azok bizonyára a jövőben is minden eszközt és lehetőséget megragadnak majd, hogy tovább csorbítsák a Ragadozó madarak (és egy bizonyos Harley Quinn csodasztikus felszabadulása) renoméját. Függetlenül attól, hogy egyébként jó vagy rossz film lett-e.
