A helyzet az, hogy ez a film nemcsak mellényúlt, hanem még rá is markolt a rossz ízlésre. Minden jelenetből ordít a „jó lesz ez így is” mentalitás, a színészi játék túlzó, de nem elég vicces ahhoz, hogy szándékosan rossznak hasson. Kétségbeesett ripacskodás folyik a vásznon, mintha egy el nem fogadott kabarévázlat próbálna meg egész estés filmmé dagadni, csak épp minden percével egyre laposabbra ül.
Az ötlet – időutazás, történelmi figurák, fergetegesnek szánt gegparádé – valaha talán izgalmas lehetett egy kocsmában egy sör mellett. De aztán jött a forgatókönyv, és mindent kihúzott belőle, ami él, ami mozgat. Ami maradt, az egy üres csörgődob – hangos, de tartalom nélkül.
Ez nem az a fajta rossz film, amit szórakozva néz végig az ember, hanem az, ami közben folyton az óráját nézi, hogy még mennyi van hátra. A színészek mintha egy versenyen lennének, ki tud hamisabban játszani, a rendezés pedig olyan, mintha egy tévéfilm kliséit próbálnák nagyvászonra pumpálni, de már az első percben elfogyott a levegő.
Ha lehetne időutazni, ezt a projektet már az olvasópróbánál le kéne állítani. És nem azért, mert ne lenne igény jó magyar vígjátékra, hanem mert ez nem az. Ez a mozi nem kínosan rossz, hanem fárasztóan, lélekölően az. A „rossz, de legalább próbálkozott” kategóriához is kevés. Emlékezetes? Igen, de csak azért, mert az ember szeretné elfelejteni.
2/10 – és ez sem a filmnek, inkább a reménynek szól, hogy valaki egyszer majd megcsinálja ezt a sztorit úgy, hogy ne csak a címében legyen „fej”.
