Ismételt stílusváltás

2020.04.13 17:52 Kóborló Olvasottság: <100x

1

Chucky, a gyilkos baba immáron 25 éve kezdte meg véres és sok esetben vicces útját a filmek világában. E nemes évforduló alkalmából az egész széria mindenesének, Don Mancininak köszönhetően hatodik alkalommal teszi látogatását Chucky, és a horrorrajongók örülhettek annak, hogy ismételten a horror kapott nagyobb szerepet ebben a részben.

Az 1988-as és az 1990-es első és második Gyerekjáték tartozott nálam a horror kategóriába. Igaz, hogy a harmadik részt is annak szánták, de ott azért már sokkal több komikus jelenettel fűszerezték meg a látottakat, ami annyira nem is tett túl jót a rész megítélésének. Majd következett az 1998-as év, és nem csak, hogy címbeli változtatásokat eszközöltek a szérián, de egy kimondottan erős stílusváltás is jött vele együtt, ami pokolian szórakoztatóvá tette a negyedik részt. Sajnos az ötödik részben, ami Chucky ivadéka címen jelent meg 2003-ban, már talán kissé túl is tolták a komikusnak szánt jeleneteket, és annyira nem is abszolvált hatalmas sikert, mint a már említett negyedik felvonás.

Tíz évig pihenni hagyták a karaktert, és keresve sem találhattak volna ideálisabb időpontot egy újabb résznek, mint a 25. évfordulója. Talán a különleges évforduló miatt, vagy talán csak, mert a ötödik rész után érezték a készítők, hogy abban a témában annyi volt, amit bemutattak a negyedik és ötödik rész alatt, visszatértek a horror műfajához, és be kell, hogy valljam, annyira nem is sikert rosszul, mint amire számítottam első körben.

Az ismételt stílusváltásnak örültem, annak viszont annál kevésbé, hogy egy ikonikusnak számító gonosz teljesen új megjelenést kapott az eddigi megszokottakhoz képest. Chucky új külseje sokkal kevésbé lett félelmetes, mint a régi arculata, és ezzel a véleményemmel nem hiszem, hogy egyedül lennék. Viszont, ha ezen a nem kicsi dolgon átlendülünk, akkor is tartogat a film még egy-két negatívumot.

Az első maga a történet. Eleinte azt gondoltam, hogy egyfajta újradolgozott változatához lesz szerencsém, hisz a forgatókönyvíró Don Mancini egész sokáig (kb. a film feléig) nem kezdte el kibontogatni Chucky újbóli megjelenésének a hátterét, sőt ha őszinte akarok lenni, ezen a nem épp kis apróságon ismételten csak úgy átléptek történetszintileg. Tehát újra itt van és kész! Aztán egész sokáig el is húzták a film játékidejét, mire Chucky elkezd játszadozni épp soron következő áldozataival. Az viszont dicsérendő volt e téren, hogy egész korrekt hangulatot biztosítottak Chucky mészárlásáig.

A szereplőgárda sem rontott sokat a filmen, akárcsak az általuk életre keltett karakterek. Technikailag néhol azért kissé kilógott az a bizonyos lóláb, de ezeket akár az alacsony költségvetés számlájára is írhatjuk (ami közel 5 millió dollár volt), viszont az előző részekhez képest, vagy akár, mondhatnám, az eddigi összes részhez képest kimondottan véresre sikeredett a film. Nem ez a rész fogja az önismétlés alól megmenteni a szériát, de engem képes volt szórakoztatni, és a stáblista végén látható extra jelenet kimondottan emlékezetessé teszi a befejezést.