The Disturbance, filmek az ismeretlenből

2023.07.27 11:38 Kóborló Olvasottság: <100x

0

Sok helyen látom, hogy az embereknek egy része újra elkezdte gyűjteni avagy vadászni a videókazettákat. Ez valószínűleg sokaknál kimondottan furcsa lehet, főleg, ha azt nézzük, hogy egyes videókazetták kisebb vagyonokért váltanak tulajdonost. Na mármost jómagam nagy valószínűséggel soha nem fogok odáig jutni, hogy egy VHS-ért több ezret, vagy akár több tízezreket kiadjak, még akkor is, ha az adott film egy igazi ritkaságnak számít, de be kell hogy valljam, hogy van egy kimondottan igazgató nosztalgikus érzete annak, hogyha valaki 2023-ban, videókazetta ritkaságokra vadászik. Hogy véleményemet eme filmről miért is kezdtem így? Hát azért, mert pont így futottam bele ebbe az alkotásba. Nem igazán szoktam bolhapiacokra járni (ha olykor mégis, akkor általában könyvritkaságokat szoktam nézegetni ezeken a helyeken), de mivel az elmúlt napokban mégis eljutottam egy ilyen helyre, egyszerűen nem tudtam megállni, hogy ne fizessek egy nagy doboznyi kazettáért egy pofátlanul minimális összeget. Mivel ezen megvásárolt filmeknek a többsége számomra teljesen ismeretlen volt, így be kell hogy valljam, izgatottam választottam ki eme dobozból az első megnézendő filmet, ami a magyar címe alapján A démon volt. Semmit nem halottam elöljáróban erről a filmről, ezért hát így csak a címválasztásából indulhattam ki (amit anno annak idején idehaza a Hungarovideo adhatott ki), és hát be kell hogy valljam, a magyarra fordított cím igencsak félrevezetheti a nézőjét. Lássuk hát, hogy milyen is lett a film.

Már a film első negyedórája után elég erőteljesen érződik, hogy egy független filmes alkotással lesz dolgunk, amiről itt még nem tudtam volna megmondani, hogy mindez pozitívan vagy negatívan fogja befolyásolni a megítélésemet a filmmel kapcsolatban. Viszont az már a film legelején érződött, hogy valószínűleg olyan kevés pénzből hozhatták tető alá eme produkciót, hogy túl sok démoni megjelenítést nem valószínű, hogy fogok látni a teljes játékideje alatt. Viszont hiába érződik a kevés pénz már a film elejétől kezdve, valahogy mégis sikerült magával ragadnia a történetének. Merthogy van egy kimondottan sajátos hangulata a filmnek, és ehhez igencsak jól passzoltak a filmbéli karakterek. A film hangulatvilága sok esetben egyfajta komor és nyomasztó atmoszférát sugározz, és ennek a megteremtését elsősorban a forgatókönyvéért felelős Laura Radfordnak köszönhetjük. A film történetének egy másik pozitívuma számomra az volt, hogy sokáig képes a nézőjét kétségek közt hagyni, merthogy egyáltalán nem egyértelmű, hogy amit látunk, megtörtént dolgok-e, avagy csak csupán a főhősünk képzelgései, és valószínűleg emiatt is tudták nálam végig fenntartani az érdeklődésemet a filmmel kapcsolatban.

Tulajdonképpen az egyedüli pozitívuma a filmnek számomra az atmoszférája és a története volt, mert hát mind a rendező (Cliff Guest), mind pedig a szereplők (Timothy Greeson és Lisa Geoffrion) nem túl acélosok benne, amolyan hozzák az átlagosak szintet. Sajnos, ahogy haladunk a film játékidejének a vége felé, úgy válik a történet is egyre kiszámíthatóbbá.

Mindent egybevéve sok esetben eszembe jutott ennek a filmnek a nézése közben az 1980-ban elkészített Elmebeteg (Maniac) című William Lustig-film, csak jóval kevesebb vérrel és brutalitással tálalva, de drámai mondanivalója azért bőven akad, és emiatt bőven megérdemli a három csillagot tőlem a The Disturbance (avagy A démon).