Szerintem méltatlanul alulértékelték. Nem egy átlagos sportfilm. Ez annál sokkal több. Komolyabb mondanivalója és szebb története van a többinél.
Borzasztóan tanulságos, még ha kicsit kiszámítható vagy nyálas is. A film feltesz egy nagy kérdést: Fontosabb-e a siker, a pénz és a hírnév attól, hogy szerető család várja otthon az embert? Vagy másfelől, ezek jelentik az igazi sikert? Csak a pénz teheti boldoggá az embert? Szerintem minden jó dolog, legyen az a legkisebb is, egy-egy sikernek könyvelhető el. A boldogság hozzáállás kérdése. Ezek közhelyeknek hangzanak, de igazak.
Én úgy fogtam fel ezt az egész visszautazást, mint egyfajta purgatórium, ahol megmérettetik a főhős eddigi élete. Ezt úgy lehet a legkönnyebben megtenni, ha élete sorsfordító pillanata elé állítjuk az illetőt. Egy olyan helyzetbe, ahol nincs rossz döntés, mégis hatalmas változás történhet egy apró mozdulat miatt. Ideje lenne egy kicsit beszélni a filmről is. Melanie Lynskey játéka megfogott. Tetszett, hogy nem mások játszották a fiatalabb énjüket. Kicsit fiatalosabb frizura, mínusz néhány kiló és már is tizenegynéhány évvel fiatalabbnak is tűnnek. Szerintem jó döntés volt, hogy nem Kurt Russell-lel akarták végigvinni a filmet, nem vitték őt túlzásba, ugyanakkor megvoltak a fontos jelenetei. Szeretem az olyan filmeket, ahol nincs negatív szereplő és minden karakter szimpatikus. Ez egy jó példa ezekre. A visszautazás után kicsit humorosabbra veszik a figurát. Ez egy éles váltás az azt megelőző jelenetekhez képest. A befejezése megható. A végére még egy, a filmhez köthető közhelyet hagynék. A hely, ahol felnövünk nem tartozik nekünk semmivel, de mi mindennel tartozunk neki.
