Vijay azt a karaktert hozza, amit a Velayudamban már megismertünk. Az elején laza, szerethető srác, aki szenvedélyesen szereti a táncot. De történik vele egy olyan katarzis, mint Velayudammal is, ami miatt gyökeres átalakuláson megy keresztül, és onnantól kezdve nincs megállás. Szerencsére ezt az átalakulást nagyon jól csinálták meg, hozták a fokozatot, és a kényszert, nem lett semennyire sem hiteltelen a sztori. Persze nemcsak ő alakul át, hanem szerelme, Meera (Amala Paul) is, csak ő teljesen más ok miatt. Itt meglepi van, úgyhogy nem árulom el. Amala Paul neve ismerős lehet a Naayakból és az Iddarammayilathoból, no meg legutóbb a Vettaiban játszott. A fő gonosz szerepét Bhima Bhait, Abhimanyu Singh alakítja, őt meg láthattátok a Nenu Naa Rakshasiban, a már említett Velayudamban, és dolgozik hindi nyelvterületen is, pl. Once Upon Ay Time In Mumbai Dobaara!, vagy Ram Leela. Mindhárman szuperül játszanak, de engem leginkább az eredeti Keresztapa, Anna alakítója nyűgözött le, ő pedig Sathyaraj. Ugyanolyan kemény és lágyszívű volt, mint a Sarkarban Amitabh Bachchan. Tulajdonképpen egy az egyben Sarkart adta, csak egy kicsit más aspektusból. Szóval nem igazán lehet a filmben eldönteni, hogy most utáljuk-e, vagy szeressük a Keresztapát (ez nekem már a Godfathernél se nagyon ment).
Van jónéhány dal a filmben, ami fülbemászó, mindjárt az első, a Tamil Pasanga, amitől fél Sidney megzakkan, és terjed, mint a vírus, de a film közepén szinte Jodhaa Akbar hangulat keletkezik, mert a Vishwát dicsőítő dal nem más, mint a Azeem-O-Shaan Shahenshah kicsit szerényebb koppintása, itt nem ezer, csak 500 táncos pörög-forog, de még a mozdulatok is ugyanazok, meg a körtánc, a hajlongások, stb.
A film legvégén a szokásos nagy leszámolás jelenet pedig hol máshol lehetne, mint egy középkori várromban, amiket nagyon szerethetnek a rendezők, mert elég sok filmnél ilyet választanak akció-helyszínnek (Pokiri-filmek, Businessman, Ramaiya Vastavaiya, Sainikudu stb.), de hát India híres arról, hogyha ráböksz a térképre, tuti, hogy ott lesz egy középkori várrom.
Kevesen tudják Vijayről, hogy nemcsak filmszínész, hanem playback énekes is, csaknem minden filmjében az egyik dalt ő énekli, ezúttal a részegen elgajdolt Vaanganna Vanakkangannát adja elő. Illetve nem tudom, hogy részegnek kell-e mondanom, ha valaki túl sok bhang-ot (vadkender ital) iszik.
Eddig ez az ötödik filmje Vijaynek (Pokkiri, Azhagiya Tamil Magan, Velayudham, Thuppakki), amit láttam tőle, és idáig még nem csalódtam benne. Ez is nagyon tetszett.
