Hogyan is fogalmazzak?
Kissé hasonló a Farkasvér (Vérszomj) című filmhez, csak máshonnan közelít, és másfajta eszközökkel.
A dán When Animals Dream (Når dyrene drømmer) ugyanis mind témájában, mind szimbólumrendszerében erősen rokonítható Brigitte és Ginger érdekes történetével, nem éppen mellékesen a két mű hatásmechanizmusa is igen hasonló.
Csak amíg a kanadai film (bár a vége nem jó) számomra a mai napig érdekes élményt nyújt, addig a dán alkotás kissé ódivatúnak, komótosnak, mondhatni „északi módra” zordnak hat mellette. (Bár jómagam ezt preferálom.) Mondjuk van, aki pont ezt a rideg attitűdöt kedveli, ízlések és pofonok ugyebár.
A történet ebben a filmben is a nővé érés folyamatát ragadja meg, de itt nem egy különc tinédzser testvérpár alakja áll a középpontban, hanem egy Marie nevű 16 éves lányé, aki egy aprócska dán halászfaluban él.
Marie családja elég rendhagyónak nevezhető: az anyja egy súlyos beteg, katatóniás állapotban vegetáló asszony, míg az apja jó szándékú, de komoly titkot magában hordozó, befelé forduló ember. A lány a helyi halfeldolgozó üzemben áll munkába, ahol a fiúk és férfiak egyre inkább felfigyelnek kibontakozó nőiességére – viszont nagyon furcsa idegenséggel szemlélik, mintha valami gond lenne vele és a családjával.
Marie tudja, hogy különcnek tartják, ezért teljes erővel nyomozni kezd az édesanyja múltja után. Mindeközben igen furcsa változásokat tapasztal a saját testén.
A When Animals Dream tipikusan az a mozi, amit leginkább a lányok-asszonyok tudnak majd átérezni.
Marie (Sonia Suhl nagyon ügyes alakításában) egy olyan, kicsit zárkózott, kicsit kívülálló lány, aki kénytelen szembesülni a női lét minden titkával és furcsaságával.
A testében zajló változások pont olyan ijesztőek, mint amilyen ijesztő lehet az első menstruáció élménye, vagy a mellek zavarba ejtő gyors növekedése.
A kamaszkori hormonális változások maguk után vonják a viselkedésbéli átalakulást is: az állandó ingerlékenység, az érzelmi fellángolások, a szexuális vágy ébredésével járó, komolynak tűnő problémák mindennapos tinédzserkori „tünetek”. Mindezen változások horrorisztikus eltúlzása, bár nem igazán eredeti, de mindenképpen szimpatikus ötlet.
Szintén jó és logikus pont ezen változások szülőtől öröklött jellegének kidomborítása. Persze ez sem példa nélkül való a horrorikonok körében, lásd pl. Az ifjú farkasember 1985-ös történetét Michael J. Foxszal a főszerepben. A magukat a többiektől különbözőnek és kívülállónak érző fiatalok szemszögét is nagyon jól sikerült bemutatni ebben a sztoriban. A kis falucska gyanakvó lakói pont olyanok, mint amilyenek a kamaszok szemében furcsának, idegenszerűnek és soha meg nem értőnek ható felnőttek. Mindezen szempontok figyelembevételével a mű nem csak horror, de kicsit a felnőtté válásról szóló erőteljes dráma is.
Vizuális szempontból igencsak kétarcú képet mutat a film. A fényképezés és az operatőri munka tekintetében nagyon jól muzsikál az alkotás, a szépen bemutatott táj borzongatóan rideg és fenséges, viszont a maszkok és a praktikus trükkök kicsit hervasztóak, pl. a Marie mellkasán lévő szőrös foltról sokáig azt hittem, hogy csak egy horzsolás – gyanítom, hogy nem ez volt a készítők célja.
Zenei szempontból és hanghatások terén nincs probléma a filmmel, bár nem kiugróan erős ez az oldal, „csak” igen korrektül kivitelezett.
Ami gondom volt a filmmel, az a forgatókönyv-dramaturgia-rendezés szentháromság környékén keresgélendő.
Amilyen jól – bár sokaknak talán kicsit lassan – építkezik a történet, olyan kiábrándítóan lapos a film utolsó harmada és olyan fájdalmasan alibi jellegű a finálé, nagyon elrontották.
Ez különösen azért kínos, mert a különleges atmoszféra végig nagyon sajátos, mondjuk úgy, hogy realisztikusan zord és kissé borzongató. Ahogy az egyszeri kőműves mondaná: erre az alapra nem csak egy viskót, de egy egész palotát is fel lehetett volna építeni.
Sajnos ebben az esetben csak egy kalyiba lett a végeredmény, a film felépítménye, a nézőre gyakorolt összbenyomása nem sikerült teljesen pozitívra.
Persze végeredményben nem olyan rossz film a When Animals Dream, csak ugyanebben a kategóriában már volt nála jobb is, ami élt a „ziccerekkel”.
Zsigeri horror szempontjából a jelen film nem kiugróan erős, tehát a gore és jumpscare elemekkel adós marad a nézők felé.
Magyarán, valljuk be, semmi olyan nem történik bennük, ami igazán emlékezetesnek lenne mondható.
Egyszeri megnézésre rendben, de ne gondoljuk túl szerintem.
57 Når dyrene drømmer (2014)
A 16 éves Marie egy kis szigeten él súlyosan beteg édesanyjával és apjával, aki megpróbálja gondját viselni a családnak. Csakhogy egy rejtélyes halálesetet követően Marie-t... több»
Szereplők: Lars Mikkelsen, Jakob Oftebro, Sonja Richter, Sonia Suhl, Stig Hoffmeyer
