Félresikerült folytatás

2021.02.28 21:47 rainman Olvasottság: 665x

1

Egy hatalmas klasszikus méltatlan folytatása. Nagyjából bárki, aki látta az 1991-es első részt, elismeri, hogy méltán érdemelte ki a megnyert Oscarjait. Tíz évre rá megérkezett a folytatás, igazán impozáns készítőgárdával; Ridley Scott-tal a rendezői székben, Hans Zimmerrel a zeneszerzői poszton, és szintén remek szereplőgárdával: a címszerepben továbbra is Anthony Hopkinssal, de a többi szereplő is A-kategóriás színész Julianne Moore-tól kezdve Gary Oldmanig. Az előzmények, illetve a készítők/szereplők tudatában egy, az első filmhez hasonló, mellbevágó élményre számítottam. Nagyobbat nem is csalódhattam volna.

Az egész film legnagyobb bűne, hogy Hannibal Lectert megtették főszereplőnek, kiölve így a filmből a mítoszt, a rejtélyt, a feszültséget. És bár akad egy-két visszataszító jelenet, feszültség hiányában mindezen jelenetek csak öncélúan hatnak, a filmhez, az élményhez nem tesznek hozzá semmit. Az egész film olyan, mintha egészen más koncepció alapján tervezték volna eredetileg, hogy végül a vágószobában kapja meg jelenlegi, töredezett, kusza formáját. A húzós jelenetek mellett is azt kell mondjam, hogy mivel az egész film töredezett, nem áll össze egy szép egésszé, mindemellett még unalmas is.

Mindezek mellé megkapjuk Ridley Scott egyik legpocsékabb rendezését, akinek az életművében sajnos megférnek egymás mellett a zseniális rendezései (Alien, Gladiator stb.) és hatalmas nagy melléfogásai( G.I. Jane, Legenda stb). A Hannibal az utóbbi kategóriába tartozik. Az pedig külön csalódás számomra, hogy az általam nagyra tartott Hans Zimmer ezúttal igencsak gyatra filmzenét tett le az asztalra. A mester leginkább arról híres, hogy filmzenei aláfestései többnyire önmagukban is érdekesek, hangulatosak, nem szükséges hozzá a mozgókép. Ezen állítás jelen filmjénél abszolút nem igaz, sőt még a film alatt sem sikerül a dallamoknak olyanfajta hangulatot adni, ami kizökkentené a filmet az unalomtengerből.

Nekem tehát a Hannibal totálisan félresikerült folytatásként maradna meg az emlékezetemben, ha nem próbálnám mihamarabb elfelejteni.