Topi, a hős

2020.05.10 22:57 Artemisia Olvasottság: 107x

4

Tüneményesen szép, egyben szívszorítóan szomorú animációs film. Szórakoztató-faktora is van, nem is akármilyen: az Antarktisz elzárt, paradicsomi kis közösségébe, egy saját törvényei, szokásai és hiedelemvilága szerint élő császárpingvin-kolónia életébe kalauzol el, ahol az egyik legmegnyerőbb tulajdonság az énekléshez való tehetség. De az éneklés több számukra, mint puszta szórakozás, hiedelmük szerint ugyanis mindenkinek kell, hogy legyen egy saját szívdala ahhoz, hogy társra és lelki egyensúlyra találjon, és a közösség hasznos tagjává váljon.

Ebbe a környezetbe érkezik a kis jövevény, Topi, aki nem rendelkezik andalító énekhanggal, sőt egyáltalán nem tud énekelni, viszont táncolni annál inkább. De az énektudásbeli hiányossága miatt kiközösítik az éneklés központú társadalomban, sőt, a pingvinek vénei egyenesen eretnekségnek tekintik a tánctudományát, és végül száműzik is a nép közül.

Azonban nagyobb gondok is vannak a császárpingvinek háza táján, a fokozódó emberi tevékenységnek köszönhetően vészesen fogy az élelmük gyanánt szolgáló hal, és számukra veszélyes szintetikus hulladékok szennyezik az élőhelyüket (nem ritka, mégis sokkolóan szívfájdító látvány a Luclas nyakába vágó lemez-szalag). Topi pedig új barátaival útra kel, hogy kiderítse, hová tűntek a halak. Hősiessége ellenére egy ketrecbe zárva végzi, és lassan az őrület határára sodródva nem is gondolná, hogy mi jelenti majd a szabadulójegyét. A táncolás, ami miatt száműzték, végül nemcsak a szabadulását eredményezi, hanem a közvélemény figyelmét az Antarktisz élővilágának drámájára irányítja, így beszüntetik a sarkvidék vizeiben való halászatot, így Topi kolóniájának újra van mit ennie.

Tündéri történet az erős Topiról, de könnyfakasztó mögöttes tartalma is van; fájdalmas emlékeztető környezetünk riasztó méreteket öltő pusztítására is. Erőteljes figyelmeztetést ad, hogy tennünk kell a környezetszennyezés és a Föld erőforrásainak zsákmányolása ellen.