Ezt a filmet egy óriási pazarlásnak érzem. Minden adott ugyanis, hogy működjön, rendkívüli színészek, jó alaptörténet, gyönyörű operatőri munka. S valami mégsem klappol.
Mindenek előtt le kell szögeznem, hogy a színészeken nem múlott semmi. Kedvenc Fassbenderünk nagyszerű (mint mindig), ám leendőbeli Mrs. Fassbender, vagyis Alicia Vikander bizony ezúttal lejátssza őt a filmvászonról. Bár azért a szerep önmagában eléggé hálás, s Vikander ezúttal is olyan természetességgel mutatja be az érzelmeket, hogy azzal semmi kivetnivalónk nem lehet (a magam részéről még mindig testhezállóbbnak gondolom az ő esetében az ilyen típusú „művészies” filmeket, mint a nyári blockbustereket). Színészeinknek könnyű dolga volt, ugyanis köztudott, hogy a forgatáson egymásba szerettek, így rendesen működik a kémia közöttük, s semmit nem kellett megjátszaniuk. Melléjük társul még Rachel Weisz is, aki bár csak a történet felénél kapcsolódik be, ami késik, az nem múlik, ugyanis kapunk tőle egy-pár ügyes jelenetet.
A történet szépen kidolgozott emberi drámát tartogat: megmutatja milyen érzés lehet egy anyának, ha elveszti a gyermekét, s milyen kétségbeesett döntések születhetnek egy ilyen reménytelen helyzetben. A másik oldalon pedig látjuk a gyermekét kereső anyát, akiben újra és újra reményeket ébresztenek, hogy ismét együtt lehet a kislányával. A kicsi Lucy (vagy Grace) és valódi édesanyja történetéről pedig az Amerikai rapszódia jutott eszembe.
Dicséret után, lássuk a fekete levest. Én nem bánom, hogyha egy film lassan építkezik, hogyha annak funkcióját érzem. A Fény az óceán felett-et azonban úgy nyújtják, mint a rétes tésztát, s ez egyáltalán nem tesz jót sem a sztorinak, sem a hangulatnak. Mindez különösen szerencsétlen egy olyan film esetében, amelynek eléggé kiszámítható a végkifejlete. A néző így csak várja és várja, hogy egyszer csak bekövetkezzen az, ami kicsit kizökkent az eddigi ritmusból. Csak sajnos túl sokáig kell várni rá. Az elnyújtott történetmesélés pedig sajnos oda vezet, hogy mire jönne az igazi drámai mélysége a sztorinak, a néző nemes egyszerűséggel elunja magát és a filmet egyaránt. Hiába tehát a nagyszerű színészi játék, ezt a történetet meg lehetett volna sokkal feszesebben is szerkeszteni (nem akciófilmekre jellemző tempóra gondolok itt, elég lett volna a jeleneteket nem elnyújtani). Nincs, és soha nem is volt gondom azzal, hogy ha egy film hosszú, de a Fény az óceán felett vontatottsága sajnos extra hosszúság érzetet ad, ez pedig nem minden esetben jó.
79 Fény az ócean felett (2016)
Egy nyugat-ausztráliai világítótorony őre és felesége megmenti egy partra sodródott csónak egyetlen utasát, egy csecsemőt. Úgy döntenek, hogy maguk nevelik fel a gyermeket. több»
Szereplők: Michael Fassbender, Rachel Weisz, Alicia Vikander, Bryan Brown, Anthony Hayes
