Nem olyan rég újranéztem Eli Roth talán két legerősebbnek mondható rendezését, a 2005-ös Motelt és a 2007-es Motel 2-t, amelyek elkészültükkor igencsak erős horrorfilmeknek számítottak (persze mára már annyira ki lett tolva a horrorrajongók ingerküszöbbe, hogy nagy valószínűséggel nem lennének ezek a filmek annyira hatásosak, mint régen). Talán pont a Motel újranézése hozta meg a kedvemet, hogy ismételten megnézzem a 2002-es Kabinlázt, ami ráadásul Eli Roth egész estés rendezői debütálása is volt, hisz korábban csupán egy rövidfilmnél és egy tévésorozat egy epizódjánál tölthette be a rendezői posztot. Illetve arra is kíváncsi voltam, hogy képes lesz-e még ez a film azt a hatást akárcsak megközelítenie nálam, amit az első megtekintése során elért. Mert hát valljuk be őszintén, annak idején, mikor megjelent, kimondottan erős horrornak számított, akárcsak a Motel!
Röviden igen, még most is egy hatásos, sok esetben gyomorfogató film (bár majd a 2009-es második része lesz az, ami már az undorító kategóriába került nálam). Magát a történet megítélését igencsak vegyesnek jellemezném. Merthogy részben kimondottan üde színfoltként hatott a horror palettáján, hogy a gyilkos megtestesülése itt egy húsevő vírus. Viszont ebből nem születhetett volna meg egy film története, ha a karakterek nem úgy viselkedtek volna, ahogy jelen esetben láthatjuk őket.
A normális emberi gondolkodás elködösítésére szinte mindent bevetettek a maszkmesterek. Egy másik dolog is csak most tűnt fel számomra a karakterekkel kapcsolatban, amire az első megtekintés során nem figyeltem fel, méghozzá, hogy az összes karakter valamilyen szinten gyarló, és sok esetben ostoba is. Bizonyára ez is egy tudatos karakterábrázolási mód volt a készítők felől, méghozzá azért, hogy a nézőben könnyebben kialakulhasson az az érzés, hogy igenis bűnhődjenek a karakterek a tetteik miatt. Nekem személy szerint tetszett a történet, és a színészek is kimondottan jól hozták a rájuk szabott karaktereket.
Több dicsérendő pontja is van még a filmnek. Ilyen például a még mai szemmel is jónak mondható maszkok (mondjuk a vérmennyiséggel talán itt is kissé túloztak, de ez még mindig nem annyira volt zavaró, mint majd a második résznél). Továbbá kimondottan jóra sikeredtek a zenei aláfestések, hisz kellőképpen sikerült ezeket a film egyre erősödő hangulatához illeszteni. Az egyetlen komolyabb negatívumot talán csak az utolsó pár perce hozta el, talán mert itt éreztem egyfajta groteszk humort, amit simán kihagyhattak volna a kész filmből.
Összegezve egy kimondottan véres, de egy mindenképpen emlékezetes horrorfilmmel debütált Eli Roth, ami a mai napig megállja a helyét a horror palettáján.
62 Kabinláz (2002)
Egy ötfős középiskolás csoport vakációjuk alatt egy elhagyatott hegyi faházban keres menedéket. Hirtelen egy ismeretlen ellenség üti fel a fejét, és egyiküket húsevő... több»
