Mondom ezt az 5. évad megnézése után. Nem tudom, képes leszek-e megnézni az elkészült, kint már vetített 6. évadot (már most is az asztalt kapartam sokszor). Jól mondta Terence Hill, mikor kiszállt a soriból túlterheltség miatt, hogy már mindent elmondott korábban a sorozat a főszereplő erdészről, kár tovább nyújtani. De nemcsak felesleges töltelékről, nyújtásról beszélhetünk, hanem a sorozat szellemének tönkretevéséről.
Zárójelesen megemlíthető, hogy Terence Hill a Don Matteo javára szállt ki ebből a soriból, aminek alapja ugye Chesterton kiváló Brown atyás történetei. Abban igaza van Terence Hillnek, hogy abban a keretben többet lehet elmondani folyamatos sorozat keretében, csak sajnos ezt az ígéretet nem sikerült valósággá formálni, az én értékelésemben. Főleg nem ilyen hosszan, ennyi felesleges – szellemet és lelket kevéssé igénybe vevő – üresjárattal.
Az Alpesi őrjárat 5. évadára már nemcsak az egyedi esetek lettek kiszámíthatók, de a karakterek, történések is teljességgel hiteltelenek, bárgyúk, ostobák. Azonfelül, hogy értelmetlenül mesterkéltek. Pedig lett volna potenciál a sorozatban: szép tájak, természetközeli helyszínek, nagyon szép hölgyek, karakteres erdész (Terence Hill után is), többnyire elég jók a karakterek, még a pipogya felügyelő is, a színészek jól hozzák őket, kiváló, többször élvezhető filmzene, többször sültek el jól a helyzetkomikumok, dialógusok stb.
Mindez azonban teljesen hiábavaló, ha egy alapvetően elhibázott alapkoncepció (szektás téma/főszál felesleges ragozása) rabságában a forgatókönyvírók óhatatlanul hibát hibára halmoznak. Kevesebb csavarosságra törekvés, több hiteles drámaiság nem nullázta volna le a sorozatot az én szememben. Szívem szerint a legkevesebbet adtam volna összértékelésre emiatt, de a sorozat erényeit nem hagyhattam figyelmen kívül.
