Kicsit hajaz a Hősök (2016) sorozatra abban a tekintetben, hogy a különleges képességeket a lappangó, majd felszínre törő genetikai kiválasztódás és finomodás számlájára írja. A két sorozat eltérései teszik azonban az Alfákat igazán érdekessé. A képességek itt is tömegesen, az átlagemberek között jelennek meg, azonban az új tulajdonságok biológiai, neurológiai vagy fiziológiai alapon megmagyarázhatóak. Legalábbis mindig erre törekszenek az alkotók, és ez fogott meg a leginkább. Hiszen így nem marad a megmagyarázhatatlan, a misztikus kategóriában, hanem a realitás, az emberközeliség talajára építkezve sokkal könnyebben lehet azonosulni a karakterekkel.
A főhősök nagyon emberileg szenvednek, vívódnak, és tipikusan át-átlépnek a csábító másik oldalra, ahol a képességeikkel való visszaélés miatt a jó és rossz nagyon vékony határmezsgyéjén egyensúlyoznak. Bizony elcsábulnak, visszaesnek a fejlődésben a berögzött mintáik által, és ezért vállalniuk is kell a következményeket. Nem úsznak meg mindent.
Maga a főszál egy pszichiáter köré van szőve, aki a különleges képességekkel rendelkező embereket kutatja. Őt kéri fel a kormány egy csapat összeállítására, hogy képességgel rendelkező emberek eseteit és az általuk elkövetett bűntényeket derítsék fel. Lényegében egy nyomozós sorozat, erősen fókuszálva a karakterek belső világára és megéléseire, hogy milyen pszichológiai változásokat okoznak az újonnan felfedezett képességek.
A karakterek változatosak, hamar megszerethetőek a hibáikkal együtt is. Az esetek érdekesek, és fokozatosan kibontakozik egy nagyobb szál, így növekedik a tét is.
Mindezek miatt jó szívvel tudom ajánlani.
