Pilar Franco (Adriana Catano) a filmes világban dolgozik, és dokumentumfilmeket készít...
Na, ezzel indul a film, ez a sztori maga. Ricardo Islas ezt gondolta ki, hiszen a scriptért is ő a felelős. Ez viszont szomorú, hiszen sajnos ilyen történeteket én álmodni is tudok, márpedig színesben...
Ja, mi is a folytatás?
Szóval Pilarnak elfogyott a pénze, pedig most éppen nagy sztoriban van, hiszen egy álgyógyítót próbál meg becserkészni teljes erővel. Ám hamarosan kiderül, hogy a keresett személy egy orvos, aki szembemegy esküjével, és nem akar egy, a családja által bántalmazott nőnek segíteni, aki így kétségbeesetten egy kuruzslóhoz fordul. Az orvosunk, Roque (Roberto Montesinos), miután visszautasította a kezelést, megbánta tettét, és elmegy a kuruzslóhoz, Mana Lunához (Nadia Rowinsky), aki már útjára engedte a nőt, Anát (Monika Munoz), aki a furcsa löttytől hamar érdekes változásokon esik át. De ha már kicsit kicombosodott, hirtelen felindulásból befalatozza jó étvággyal a családját, a voodoo őrült férjétől, Antoniótol (Khotan Fernandez) kezdve, majd még megharap jó pár embert. De megtudjuk, hogy Luna egy rabszolgafarmot hoz létre zombikból, és azokat dolgoztatja a voodoo vallás segítségével...
Az, hogy a film rossz, az rendben van, de hogy a zenéje, amit Aritz Villodas kalapált össze, és az operatőri munka is egy kalap semmi, Christian Herrera koncepciója egy nagy nulla, vagy...
Teljesen tehetségtelen a fickó.
Rettenetesen rossz szín- és képi világ. Idegesítően amatőr színészek, csapnivaló produkció, nincs egy olyan szegmense a filmnek, ami a szívembe lopta magát. De számomra a legnagyobb szégyen, hogy ezt a trutymót maguk a készítők sem látták, hogy milyen?
Én fogtam volna az egész nyersanyagot, gyújtok egy nagy tüzet, és belevágom a közepébe. Majd a stábbal sütögetünk, iszunk, és mindenki hazamegy szépen. Vagy józanul, vagy részegen, de mindenféleképpen el kellett volna felejteni ezt a szemétrevaló káoszos trasht. Az életemből vett el nagyon drága időt...
Őszintén bevallom, valami erős pálinkát kellett volna innom...
Kedvenc fotelem kínjában nyikorgott és recsegett. Én pedig belerúgtam a szekrény sarkába, bezzeg a kislábujjammal...
Erről ennyit.
