Volt már olyan, hogy egy film alapvetően szimpatikus és szerethető volt a számotokra, de bizonyos részei, vagy jelenetei egyszerűen annyira rosszul lettek megcsinálva, hogy nem mertétek őszintén és jó szívvel ajánlani az ismerőseiteknek?
Na, a Gyilkos mulatság című kisköltségvetésű amerikai horror pont egy ilyen film.
Jeremy Saulnier (Blue Ruin) első egészestés rendezése eredeti és érdekes koncepcióval rendelkezik, ráadásul kellemesen retró-vonalú megközelítéssel és ironikus fekete humorral dolgozik, ám sajnos olyan komoly és idegesítő gyengeségei vannak, amelyek felett egyszerűen nem lehet elsiklani.
A történet kifejezetten nem túl eredeti, de legalább jó sok lehetőséget hordoz magában.
Christopher S. Hawley magányos, egyszerű, szürke kisegér a munkájában és a magánéletében egyaránt.
Jóformán senkije sincs, kivéve a kövér, és lusta macskáját, a Sir Lancelot nevű kandúrt.
Halloween napján a szél egy fekete meghívót sodor a lába elé, amelyben egy titokzatos, borzongató és Gyilkos mulatságra invitálják. Emberünk szereti a horrorfilmeket, meg unatkozik is, szóval a szokásos otthoni filmezés helyett egy kartondobozból fabrikál magának egy lovagi jelmezt, és némi odakozmált süteményfélével felszerelkezve elindul az izgalmasnak tetsző buliba.
A Halloween-party azonban kellemetlen meglepetést tartogat a számára. A megadott címen egy rakás kortárs és gyagyásnak tűnő művész gyülekezik, akik arra készülnek, hogy valami igen eredeti és barokk módon végezzék ki azt a szerencsétlent, aki odatéved az eseményre.
A film az öncélú művészet gúnyos kritikájaként definiálja magát. Szatirikus és kifejezetten eltúlzott módon mutatja be a magukat művésznek kikiáltó elitista és pökhendi fiatalok dekadens életstílusát és gondolkodásmódját.
Hatásosan figurázza ki ezeknek az embereknek a mecenatúrához való viszonyát is. Választott témáját nagyon következetesen és ügyesen viszi végig, a végső „performance” eredménye pedig egy nagyszerű fricska a modern művészeti alkotások és műkedvelő közönségük felé, amit a film zseniálisan, ügyesen tálal.
A forgatókönyvíró és rendező Jeremy Saulnier valamiért nagyon szeretheti a ’80-as évek amerikai filmjeit, és ezen belül is az akkori horrorfilmeket.
A Gyilkos mulatság képi és zenei világa is ezt a régebbi aranykort idézi meg, ráadásul a szereplők által viselt jelmezek (farkasember, vámpír, Pris jelmeze a Szárnyas fejvadászból stb.) is ugyanerre az érára erősítenek rá.
A rendező érezhető odaadással emeli be ezeket az elemeket, ami horror rajongóként és az említett korszak kedvelőjeként természetesen az én szívemet is nagyon erősen megmelengeti.
Csakhogy mindezek ellenére a Gyilkos mulatság nem egy nagyon jó film. Az alkotás fekete humora nagy ritkán egészen frenetikus, valamikor pedig fejfájdítóan gyenge.
A maszkok és a trükkök az alacsony költségvetés ellenére jól sikerültek, bár nincs belőlük túl sok.
A színészek egyöntetűen rosszul, vagy idegesítően játszanak, az extreme long shot-ok kacagtatóak, gyenge set up-ok, a hangmérnöki munka pedig csapnivaló. Az operatőr megtett minden tőle telhetőt azért, hogy feldobja a filmet, de mivel nem rendelkezett nagy tudással, így a munkáját tönkreteszi az unalmas zene és a videós korszakot idéző (pedig alapjában véve nem rossz) látványvilág – tudom, hogy ez koncepció volt, de itt, jelen filmünkben kifejezetten amatőr hatást kelt és zavaró, sajnálom.
A legnagyobb gond azonban nálam a forgatókönyvvel és a dramaturgiával van. A szereplők nem is szimpatikusak, valahogy nem életszagúak, nem is érdekesek. A történet tele van logikai hibákkal, ritmustalan, és nagyon hullámzó, magára hagyja a nézőt, az alig 80 perces játékidőnek a bő fele (a film közepe) valljuk be, unalmas. Az események végtelenül súlytalanok, nem izgulunk senkiért, nincs kivel együtt érezni.
A feszültségkeltés egyáltalán nem működik, a gore/slasher/splatter pedig túl kevés, és túl későn jön.
A filmet esetleg még a poénok megmenthetnék, de ahogy fentebb említettem, azok sem ülnek eléggé, mert sokszor túl erőltetettek A humor itt túlságosan hullámzó színvonalú ahhoz, hogy igazi erényként könyvelhessem el.
Mindezekre tekintettel fájó szívvel, de – viszonylag – alacsony pontszámot kell adnom ennek az alkotásnak. A Gyilkos mulatság az a szívvel-lélekkel készült, érdekes témát boncolgató horrorfilm, amit sajnálatos módon a kivitelezés tökéletlenségei ölnek meg, de próbálkozásnak nem volt rossz.
Kedvenc fotelemben körtét rágcsálva kibírtam valahogy.
52 Gyilkos mulatság (2007)
dráma | horror | szatíra | thriller | vígjáték
Christopher horrorfilm nézésre készül halloweenkor, ám kap egy üzenetet és hirtelen felindulásból elmegy a megjelölt helyre, ahol egy horrorban találja magát, mert egy férfi... több»
Szereplők: Chris Sharp, Kate Porterfield, Tess Porterfield Lovell, Puff Snooty, Damon Lindsay
Ilyeneket képes vagy megnézni?