Tömény unalom

2019.06.21 04:00 Attila G. Olvasottság: <100x

0

Lehet, hogy különösen hangzik, de annak idején, mielőtt láttam volna, bennem valahogy összemosódott a Harry Potter és a bölcsek köve, illetve eme Gyűrűk Ura világa.

Egyik említett film alapjául szolgáló könyvet sem olvastam. Nagyjából egyszerre lettek felkapottak. Ez is egy varázslatos mese, az is egy varázslatos mese. Ráadásul a hazai mozikban is szinte egyszerre jelentek meg. S valamilyen megmagyarázhatatlan okból rövid ideig, hónapokkal a 2 film megtekintése előtt azt hittem, hogy a 2 film, a 2 történet egy és ugyanazt takarja. Nagyon-nagyon ritkán, de más "filmpárosokkal" is jártam már így. Pedig az első Harry Potter könyvet évekkel korábban több ifjúkorú ismerősöm is hordozgatta, mutogatta; pedig elég nehéz könyv volt, a szó szoros értelmében. Aztán végül mind a 2 filmet megnéztem moziban. A Harry Pottert a 2001-es év végén. S 2002-ben a Gyűrűk Ura volt az első film, amit moziban láttam, a Corvinban.

A Harry Potter tetszett, elvarázsolt. A gyűrűk urával viszont valahogy nem tudtam mit kezdeni. Voltak bennem emlékezetesebb, élménydúsabb jelenetek, megmozdulások. Azonban valahogy úgy éreztem, hogy nem halad sehova az egész. 3 órán keresztül. S a filmnek valahogy nem volt egy épkézláb végkifejlete sem. Teljesen elfogyott a türelmem. A Harry Potternek láttam még 2 epizódját moziban, s csak a 3. rész verte ki nálam a biztosítékot. A Gyűrűk Ura folytatásaira viszont valahogy már képtelen voltam beülni a moziba, ahogy a Hobbit-trilógiára sem. Pedig azóta szinte kíváncsi lettem mind az 5 folytatásra. Viszont míg a Harry Potter további folytatásait azóta többé-kevésbé láttam tévében, sőt, talán mindet elejétől végéig. A Gyűrűk Ura filmeket azóta sem. Ha az első rész 3 óra tömény unalom volt, ez valahogy szkeptikussá tett a folytatásokat illetően is.