Kevés magyar független film mondhatja el magáról, hogy több mint egy évtizeddel a bemutatója után még mindig beszédtéma, új nézőket talál, és külföldön is folyamatos érdeklődés övezi. A Drága Elza! pontosan ilyen alkotás.
Ez nem egy tökéletes film. Nem is próbál annak látszani. Egy rendhagyó, bátor és kísérletező vállalkozás, amely a második világháború történelmi hátterét misztikummal, filozófiai kérdésfelvetésekkel és sajátos humorral ötvözi. Egy olyan film, amely tudatosan eltávolodik a hagyományos háborús filmek megszokott sablonjaitól. Éppen ezért megosztó. Lehet szeretni, lehet vitatni, lehet rajta gondolkodni. Ez természetes. A művészet egyik legfontosabb feladata éppen az, hogy reakciókat váltson ki.
Ami azonban igazán érdekes, az a film kettős fogadtatása. Miközben Magyarországon gyakran a cinizmus, a kétkedés és a reflexszerű kritika kíséri, addig külföldön egészen más szemmel tekintenek rá. A film az évek során több ország közönségéhez is eljutott, streamingszolgáltatások kínálatában szerepelt, és Németországtól Dél-Koreáig, valamint bizonyos angolszász filmes közösségekben is érdeklődést váltott ki. A külföldi nézők sokszor éppen azokat a tulajdonságait emelik ki, amelyek idehaza gyakran támadási felületet jelentenek: a szokatlan történetmesélést, a filozófiai rétegeket, a történelmi környezet és a misztikum összekapcsolását, valamint azt, hogy a film nem akar mindenáron megfelelni az aktuális elvárásoknak. És talán itt érdemes feltenni egy egyszerű kérdést.
Miért van az, hogy egy külföldön érdeklődést kiváltó, saját hanggal rendelkező magyar film sokszor éppen a saját hazájában találkozik a legnagyobb ellenállással? Miért nem tudunk egyszerűen örülni annak, hogy Magyarországon is születnek olyan független alkotások, amelyek mernek mások lenni? Különösen úgy, hogy a Drága Elza! nem közpénzből, nem milliárdos állami támogatásból, és nem adófizetői forrásokból készült. Ez egy olyan alkotás, amely elsősorban az alkotók saját idejéből, saját pénzéből, saját energiájából és kitartásából született meg. Nem egy rendszer terméke. Nem egy megrendelésre készült produkció. Hanem egy szenvedélyprojekt.
Természetesen minden alkotásnak helye van a kritikák között. A kritika fontos és szükséges. De érdemes különbséget tenni a valódi elemzés és a reflexszerű lekicsinylés között. A kultúra nem attól fejlődik, hogy kizárólag a hibákat keressük benne. A kultúra attól fejlődik, hogy értékeljük azokat az embereket is, akik hajlandóak kockázatot vállalni, új utakat keresni, és saját elképzeléseiket megvalósítani.
A Drága Elza! több mint tizenkét évvel a bemutatója után még mindig jelen van. Még mindig új nézőket talál. Még mindig vitákat generál. Még mindig beszélnek róla. A legtöbb független film ennél sokkal hamarabb eltűnik a süllyesztőben. Talán ez a legbeszédesebb válasz minden kétkedésre. Mert lehet szeretni vagy nem szeretni egy filmet. De azt már nagyon nehéz elvitatni, hogy a Drága Elza! nyomot hagyott. És talán ez a legfontosabb ismérve minden olyan alkotásnak, amely idővel túlmutat önmagán.
72 Drága Elza! (2014)
Lombos Mihály a keleti fronton értesül arról, hogy felesége megcsalja, ezért fejébe veszi, hogy mindenáron hazajut, és megöli asszonyát. A hazafele vezető út azonban nem várt... több»
