Letisztult, elgondolkodtató

2017.10.11 20:46 Milanman Olvasottság: <100x

2

Röviden úgy lehetne megfogalmazni, hogy a BR 2049 minden és még annál is sokkal több, mint amit egy rajongó várhat tőle. A 35 évvel ezelőtti első rész egy filmes (vagy annál is több) műfaj megalapozója volt, mindenre hatással volt, ami utána következett. A cyberpunk vizualitása, gondolatai, kérdésfelvetései filmen először itt jelentkeztek markánsan, hogy aztán egész generációkat varázsoljon el és ösztönözzön gondolkodásra. A 2049 egyik legjobb tulajdonsága, hogy nem akarja erőltetetten túlszárnyalni az elődöt, nem akar ugyanúgy "megkérdőjelezhetetlen mérföldkővé" lenni, ám klasszisát tökéletesen bizonyítja, hogy így is lehet, hogy azzá válik.

Villeneuve (a rendező), ahogy az "Arrivallal" már bizonyította, a sci-fi műfajban nagyon otthonosan mozog. A különböző értelmezési, történeti és filmtechnológiai szintek egymásra építésével egy olyan filmes toposzt hoz létre, ami egyszerre gyönyörűen épül be az előzmény filmes jelképvilágába, idézi meg annak legjobb motívumait és válik önmaga által, saját értékén is filmes mesterművé. Az első szint, a látvány: a BR 2049 csont nélkül az elmúlt x év egyik leggyönyörűbb filmje. Amit Roger Deakins, mint operatőr ezzel a filmmel művelt, az a szakma jelenlegi abszolút csúcspontja.

Ha ezért nem kap Oscar díjat, akkor nincs igazság a földön. Tökéletesen idomul a képhez (második szint) a film zenéje, ami szintén egyszerre idézi fel a 82-es klasszikus Vangelis féle, mára cyberpunk hangzásként emlegetett muzsikavilágot, de mellette egyszerre tud modern, magasztos és (saját jogon) monumentális is lenni. A történet pedig (harmadik szint), nos azt meg kell élni...csavaros, gondolatébresztő, de végeredményében letisztult és igencsak egyszerű és elemi, mindeközben csodálatosan folyik bele és lesz egyszerre folytatása az első filmnek, kibővítése a legfontosabb kérdéseinek, vagyis, hogy az emberi létünk milyen alapokon nyugszik, a cselekedeteink hogyan határoznak meg minket és vajon az emberi lét pótolható, reprodukálható-e mindazon alapvetően fontos hozzávalói nélkül is, amik az anyagi világban való létezésükön felül állnak? A 2049 bőven ad gondolkodni valót, ötletet a néző számára, hogy a felvetetett kérdésekre megoldást találhasson, de akkor is tökéletesen élvezhető, ha csak egy vizuálisan bravúros, elsősorban művészeti tablóként tekintünk rá. Mert az tagadhatatlan, hogy a film tempója tablószerű, meditatív és művészfilmeket idéző. De a BR is ilyen volt és szerintem sokan részben pont ezért is szeretik azt a mai napig is. A film végső konklúziója és értékelése egyszerű: látni kell és hagyni, hogy hasson. Ha nyitott szívvel nézzük, akkor a rendezés, a képi világ, a zene, a hibátlan színészválasztás és a történet által valami igazán egyedi és különleges filmélmény lehet a jutalmunk. Biztos vagyok abban, hogy nem fog mindenkinek tetszeni, de akinek igen, az nagyon elégedett lesz.