Kellemesen meglepett

2017.10.07 19:52 ArpiHajdu és Réci Olvasottság: <100x

0

Akárhogy is nézem, számomra ez a film egy óriási meglepetés volt, természetesen pozitív értelemben. Kicsit a Wall Street farkasára, kicsit a Kapj el, a tudsz! című filmekre emlékeztetett, talán nem is ok nélkül: Scorsese mozijának óriási sikere újra divatba hozta a gyorsan meggazdagodó, s a hirtelen az élet császárává váló ember karriersztorija típusú filmeket (amelyeknek még ráadásként valóságalapjuk is van), míg Spielberg alkotásának a főszerepében egy pilótát láthattunk, s bizony itt is egy repülőgép vezető kerül az események középpontjába.

Bár én nem vagyok egy Tom Cruise-fan, azt elismerem, hogy bizonyos karakterekhez remekül passzol az ő figurája, és ez így van Barry Seal esetében is. Számára szerintem egy igaz jutalomjáték lehetett ez a film, főleg az utóbbi idők egy-két anyagilag nem túl sikeres munkája során (Jack Reacher folytatás, az új Múmia-film). Játéka és jelenléte bizony már-már olyan fokú, hogy színésztársai eltörpülnek mellette (ebbe bizony beletartozik az általam nagyon kedvelt Domhall Gleeson is). Ami azonban ennél is jobban megfogott a filmben az a hangulat: miközben Barry Seal egyszerre szállít drogot, fegyvert és megannyi mást ide-oda, s kockáztatja az életét, a film nem rest poént csinálni az egyes szituációkból (legjobb: hova tedd azt a rakat pénzt, ha már tényleg sehol sincs hely) természetesen az ízlésesség határán belül, szerencsére ez alpáriba nem csap át. S önmagában már az is okot ad a helyzetkomikumra, hogy karakterünknek hol az egyik, hol a másik oldal válik egészen véletlenül a munkáltatójává (néha egymást átverve, de természetesen semmiképpen sem törvényes keretek között), ő pedig csak sodródik az árral, s közben egyre vastagabbak lesznek a zsebei (vagyis inkább a táskái).

Emellett, mintha Doug Liman és társai a történet hitelességét próbálnák minél jobban alátámasztani, folyamatosan kapunk korabeli bejátszásokat amerikai elnökökről. És talán az sem véletlen, hogy a latin-amerikai karakterek (legyen az akár Pablo Escobar, akár egy sima közkatona) amolyan karikatúra szerűen lettek felskiccelve, ergó vagy nevetünk rajtuk, vagy szánakozunk a nyomorúságukon, a kettő között átmenet nincs.

Nyilván egy film esetében a megtörtént esetek árnyaltak, de azt gondolom, hogy ha Barry Seal története csak feleennyire volt igaz, ahogy e filmben láthattuk, arra azt kell mondanom, hogy nem semmi. Az pedig csak a pláne, hogy a Liman-Cruise páros újabb együttműködése egy élvezetes, szórakoztató, s végeredményben egy nagyon kellemes filmélményt adott. Nálam 4 és fél pontot érdemel.