Zsigerekig hatoló, horrorisztikus családi dráma

2019.08.28 14:09 Kóborló Olvasottság: 386x

1

Úgy másfél évvel ezelőtt volt először szerencsém megismerkedni ezzel a filmmel, és már akkor is egy igencsak rendhagyó alkotásként tekintettem rá, ami számomra teljes mértékben kimerítette a horror (vagy a dráma) kategóriáját. Ehhez persze szükség volt két igencsak fontos alapanyagra, az egyik, hogy végre valahára visszahozták A boszorkányokat a horror műfajába, és itt nagyon is fontos megemlíteni, hogy mindezt úgy tették a film készítői, hogy nem egy akció-fantasy-horror zsánerein belül láthatjuk őket újra, hanem a nagybetűs horroron belül, és szerencsére nem is egy found footage szemszögből. A másik fontos alapanyaga a filmnek a korhű időszak bemutatása, illetve, ahogy ezt technikailag megvalósították a film készítői. E két fontos alapkő letétele után már sejtettem, hogy egy különleges filmhez lesz szerencsém.

Amikor a készítők még arra is figyelnek, hogy miként is tálalják a film címét nekünk nézőknek, akkor érezhető igazán, milyen sok kutatómunka is volt ennél a filmnél. Merthogy a története az 1600-as években játszódik, és A boszorkányt angolul W-el írják, de az akkori feljegyzések alapján még így állt A boszorkány írásos formában: VVitch. Mindezek mellett még a szövegkörnyezetre és a szereplők öltözködésére is nagyon odafigyeltek, hogy minél inkább az akkori kornak megfelelő legyen. Ezek apróságoknak tűnhetnek sokaknak, de számomra nagy dolgok, hisz ezzel is csak azt sugallják számomra, hogy mennyire sok munka van benne. Arról nem is beszélve, hogy az operatőri munkát jegyző Jarin Blaschke két igencsak fontos elemmel járult még pluszban hozzá a filmhez, miszerint magát a filmet 1,66:1 arányban vette fel, ami merőben eltérő, és mára már szinte senki nem alkalmazza ezt a képarányt, illetve, hogy mennyire sokat dolgozott az operatőr a természetes fények játékával, illetve azok hatásaival a film hangulatára. Mindezeket mellé pedig a zeneszerző, Mark Korven olyan nyugtalanító zenét komponált, ami már önmagában is félelmetes tudott volna lenni.

Tehát technikailag számomra egy zseniális alkotás lett, és mindezek mellé még a színjátszás is tökéletesre sikeredett. Nem tudnék csak csupán egy vagy két színészt kiemelni e téren, hisz mindnyájuknak igencsak fontos szerep jutott. Hisz a The VVitch legalább annyira családi dráma, mint amennyire horror.

Persze lehetne a filmre negatívumokat aggasztani, miszerint igencsak lassú a történetvezetése, vagy, hogy sokszor hagy lyukakat a történetben. Illetve, hogy a befejezése sem nyerheti majd el sok néző szimpátiáját a rendhagyósága miatt, de számomra mindezek inkább pozitívumok voltak, hisz igaz, hogy lassú, de ezáltal hagy teret arra, hogy a nézőit a kétségek közé sodorja, és mindezek mellé egy időben egy igencsak falsúlyos hangulattal örvendeztessen meg. Ezáltal biztos helye van nálam a kedvenceim listáján.