2018.05.27 21:01 ArpiHajdu és Réci Olvasottság: <100x
1

Bájos és szeretnivaló

Nagyjából egy éves késéssel, de végre a hazai mozikba is eljutott John Cameron Mitchell Cannes-ban debütált filmje, az Így csajozz egy földönkívülivel. Hogy ez mennyire rázta meg a hazai közönséget nem tudni, mégis azt mondom, hogy vétek lenne kihagyni jelen alkotást már csak az egyedi bája és humora miatt.

A filmben ugyanis egyszerre kapunk hommage-t a ’70-es évekbeli angol punk szubkultúrához, valamint átalakított Rómeó és Júlia történetet, megfűszerezve egy extrém hacukába bújtatott Nicole Kidmannel. A történet elején megismerünk három brit tizenévest, akik a napjaik javarészét London Croydon nevű negyedében töltik, s a punk kultúrát, életérzést követik. Az egyik este eljutnak egy különös házibuliba, tele furcsa „emberrel”, akiknek a viselkedéséről lerí, hogy valami nem oké. Talán nem is véletlen, hogy e találkozás után a srácok menekülőre fogják a dolgot, csakhogy az egyikőjük, Enn megismerkedik egy lánnyal, s találkozni szeretne vele. S ki is ez a lány? Zan, aki igazából egy földönkívüli kolónia tagja, amely azért érkezett a Földre, s tagjai azért vettek fel emberi alakokat, hogy tanulmányozzák a bolygónkat. Zan azonban nemcsak tanulmányozni akar, hanem tapasztalni is, így fog szépen kibontakozni a klasszikus, reménytelen szerelem történetszála.

Bájos és szeretnivaló

Feltételezem, hogy mindannyian éreztük azt randizás, ismerkedés során, hogy a másik fél olyan, minta egy idegen bolygóról származna, s ahogy egyre több dolgot tudsz meg az illetőről, egy teljesen új világ nyílik meg a számodra (és persze: időnként szembe kell menned a korábban elfogadott normáiddal). Az Így csajozz egy földönkívülivel ezeket gyúrja egybe, a narratívája pedig nem mellőzi az ellentéteket sem: a lepukkant, prolinegyed hangulatú Croydon színeihez képest a földönkívüli kolónia ruházata harsány színekben pompázik, zenehasználatban pedig egymást váltja a punk és a disco. A nagyrészt egyenes vonalat követő történet időnként betold néhány művészfilmre hajazó betétet (lásd: drogos trip az egyik koncert során, az mekkora flash már, olyan mint egy pszichedelikus punk videoklip, egyszerűen imádtam). A poén az, hogy ezek csak erősítik a film különleges atmoszféráját, s közben pedig azok a jelenetek, amikkel első blikkre nem tudunk mit kezdeni, igazán egyedi humorral fűszerezik meg a filmet (lásd.: nem mindennapi „szexjelenet” két hősünk között). Mindezek mellett pedig azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy rendkívül szórakoztató is, annak ellenére, hogy a záró jelenet egy kissé sziruposra sikerült, de az egész produkció (minden furcsaságával együtt is) olyan bájos, hogy szinte bármit megbocsájtunk neki. A színpadon már bizonyított (Tony-díjas) Alex Sharpot remélem nem utoljára látjuk a filmvásznon, Elle Fanning pedig pont olyan, mint maga a film: bájos és szeretni való.

Aki szereti a furcsa szerelmi történeteket, s nem veti meg a punk életérzést sem, annak nagyon tudom ajánlani John Cameron Mitchell új filmjét! Mi imádtuk! Vitatkoztunk az 5 csillagon, de mivel nem zseniális, inkább zseniálisan egyedi, így marad a négy, az élmény azonban fergeteges.

romantikus | sci-fi | vígjáték | zenés

A 70-es évek végén London egyik lepukkant városrészében, Croydonban három punk srác véletlenül egy rossz házibuliba állít be. A házban ugyanis egy csapat egészen furcsán... több»

1