Egy nem mindennapi királydráma

2019.02.09 22:43 Az amatőr Olvasottság: <100x

1

Egy hamisítatlan művészfilm, amely mégis magával tudja ragadni a nézőt. Yorgos Lanthimos monumentális királydrámája sokszor mellbevágó, kissé abszurd, vagy bizarr,ám ennek ellenére is fogyasztható és érdekes történet.A kivitelezés pedig tényleg jeles,a díszletek,a kosztümök és a zene mind gyönyörűek,nagyszabásúak és egyediek.A film nagyon jól visszaadja a kor hangulatát és szokásait.Utóbbiak közül kedvencem a kacsafuttatás volt,amikor mindenki végletekig felajzottan drukkolt a totyogó kacsáknak és a győztes kacsát aztán a gazdája mindenhova magával cipelte.A jelenetekhez párosított zene szerintem nagyon jó húzás volt Lanthimos részéről,annyira jól átadta a jelenetek feszültségét,az éppen dúló érzelmek hangulatát.A film egyetlen gyenge pontja talán a cselekmény lassú kibontakozása volt,bár A kedvenc esetében inkább csak jellemfejlődésekről és különböző hatalmi intrikák sorozatáról beszélhetünk.A befejezés pedig eléggé elhúzódott és nem lett túl csattanós,mondhatni,akár bárhol befejeződhetett volna a film az utolsó húsz percben.A három színésznő erős játéka viszont mindenért kárpótolta a nézőt.Emma Stone-nak talán ez volt az eddigi legösszetettebb és legjobb alakítása.Abigail karaktere az egész film során fokozatosan,mindig egy kicsit tovább árnyalódott és Emma Stone tényleg sokoldalúan tudta bemutatni ezt az izgalamasan kidolgozott jellemet.Olivia Colman is beleadott apait-anyait a kissé sérült és viszonylag könnyen befolyásolható Anna királynő szerepébe.A film a humort sem nélkülözte,így oldva egy kicsit az egyre fokozódó ellentéteket.Végeredményben A kedvenc egy nagy formátumú művészeti alkotás,amely egy különleges történelmi témát,legalább olyan eredeti felfogásban és hangvétellel dolgoz fel.Èrtékelésem:4,55