2018.09.03 09:59 ArpiHajdu és Réci Olvasottság: 360x
1

Az idei év nagy várományosa lehet a Teljesen idegenek

Az olasz film azt hiszem témáját tekintve telitalálat. Nincs ebben semmi extra, nincs akció, túltolt CGI…mégis képes fenntartani a figyelmet. Mivel életünk nagy részét online töltjük, így nem nehéz kitalálni azt sem, hol rejtjük a titkainkat. Bizony az okostelefon egy pillanat alatt le tudja buktatni a gazdáját, ha az tilosban jár. Érdekes gondolatkísérletnek lehettünk szemtanúi, mi van akkor, ha az ismerőseiddel megosztasz minden egyes üzenetet, minden telefonhívást, amit kapsz, ekkor lepleződik csak le az igazi éned.

A Teljesen idegenek szereplői átlagos emberek, nem őriznek hadititkokat, viszont egyvalamiben megegyeznek: rejtegetnek valamit a társaik előtt. A megcsalás/titkos viszonyok mérgezik a párkapcsolataikat, s a lebukástól olyannyira rettegnek, hogy még akár más hazugságot is bevállalnak, csak nehogy lelepleződjenek (lásd. Lele is inkább melegnek hazudja magát, ha már így alakult, mintsem kiderüljön, hogy minden nap szexi képeket kap egy idegen nőtől). A film ügyesen építgeti a feszült légkört: bár már a kezdő képsorokban is érezni lehet a problémákat (pl. Carlotta és a lánya veszekedése), a vacsorára meghívást kapó baráti társaság szinte idilli hangulatba érkezik meg Rocco és Carlotta lakására. Már majdnem kész az isteni olasz vacsora, alkoholból is van bőven, s a kellemes, időhúzásra alkalmas témák is megvannak, aztán jön a fekete leves, a játék, amit az a szereplő javasol, akinek a világon semmi vesztenivalója nincs (SPOILER persze, hiszen az ő szeretője is jelen van a házban, tőle biztos nem fog szexi üzeneteket kapni SPOILER).

Az idei év nagy várományosa lehet a Teljesen idegenek

Kezdetben szinte lényegtelen dolgok derülnek ki, ezek miatt úgy tűnhet, kicsit nehezen indul be a film, szinte várod, hogy legyen már valami izgi, aztán szépen lassan kiborul a bili mindenhol. Csak tovább fokozza a negatív érzetet, hogy a kezdő és záró képsorokat leszámítva végig egyetlen térben játszódik a történet (ebben a tekintetben, s a feszültség ügyes adagolása miatt) leginkább Az öldöklés istene, vagy ha a hazai filmtermésből válogatunk, az Ernelláék Farkaséknál című filmeket idézi meg hangulatában. A lassú kezdéssel ellentétben a film utolsó harmadára olyannyira felgyorsulnak az események, hogy csak kapkodjuk a fejünket, nincs is igazán idő megemészteni a hallottakat, már jön is a következő dráma. Ez az érzés pedig a végére sem kap feloldást, a befejezés pedig olyan csavart kap, ami miatt még különlegesebbé válik az összkép. S még valami: szerencsére mindez idáig nem kapott magyar szinkront, az olasz nyelv ugyanis gyönyörű. Decemberben pedig érkezik a magyar verzió is, a BÚÉK. Kíváncsian várjuk!

dráma | vígjáték

Hét régi jó bart összejön, hogy együtt vacsorázzanak. Az este folyamán úgy döntenek, hogy megosztják egymással az összes e-mailt, szöveges üzenetet, sms-t és telefonhívást,... több»

1