A nő ötször

2022.01.06 19:06 Lubi Olvasottság: 284x

4

Rodrigo García női kollázstörténete öt, egymáshoz lazán kapcsolódó rövidfilmet fűz egybe. Az elsőfilmes rendező világhírű édesapja, a regényíró, Gabriel García Márquez nyomdokaiban haladva mesél sorsokon és generációkon átívelő, megindítóan varázslatos, mégis kézzelfoghatóan érzéki epizódokon keresztül az életük mellett különböző pontokon elsiklott nőkről. A Száz év magány szerzőjének fia, apja irodalmi stílusához hasonlóan formálja filmje átfogó (meta)narratíváját. Az egymásba kapcsolódó mikrotörténetek mégsem képesek az irodalmi klasszikusokhoz felérő katartikus élménnyel vagy átfogó mondanivalóval szolgálni.

Rodrigo García történetei ugyan nem feleltethetők meg a mágikus realizmus filmes vonatkozásainak, mégis egyfajta megnyugvást hozó "varázslatosság" hatja át a megvalósításukban hétköznapi eseményeket. A minimalista kompozíciók és kevésszereplős kamarajelleg hétköznapiságai az élettelteli karakterek érzelmi excentrikusságától válnak "valószerűen természetfeletti" élménnyé. Ennek megfelelően Az élet maga legnagyobb erőssége tehetséges színésznőinek részletgazdag játékában rejlik.

A főbb szerepekben feltűnő Glenn Close, Cameron Diaz, Kathy Baker, Holly Hunter és Valeria Golino korábbi filmjeikből ismert, saját színésznői perszónájukhoz igen közel álló karaktereket formálnak meg, de olyan aprólékosan és annyi érzelemgazdag nüansszal, hogy végig magukra vonzzák a nézői tekinteteket.

Amire nagy szükség is van, hiszen a szinte teljesen cselekmény nélküli narratíva mozgalmasabb részei is nagyrészt eseménymentesek, míg egyes epizódok pusztán monológokkal előadott karakterdrámák. Így Az élet maga filmszerűtlen megvalósításának köszönhetően gyakran válik színpadiasan szereplőközpontúvá. Ezt pedig a kiváló alakítások sem képesek kompenzálni a közel kétórás játékidő alatt gyakran ellaposodó filmben.