John Patton Ford harmadik filmje ez, a másik kettővel nem találkoztam, de nem most lesz az áttörése. Nem volt annyira gáz, de nem lesz emlékezetes. Könnyű nyáresti semmiségnek megfelel.
A rendezés fesztelen, a film ritmusa laza, a cselekmény lineáris, nem éri az agyunkat intellektuális kihívás. Glen Powell a szokásos idegesítő mosolyát villogtatja, miközben eljátssza a pénzközpontú figurát. Ed Harris lenne itt a legjobb színész, de belőle keveset kapunk és abba se tett túl sok munkát. Margaret Qualley meg zavarba ejtően semmilyen.
A film egy börtönben, a halálsoron kezdődik. Becket Redfellow, a nagyon kitalált hangzású, igen vagyonos Redfellow családnak a szopóágon lévő leszármazottja (aki nem számíthat örökségre, pedig az neki fontosabb, mint a levegő vagy bármi más) tipródik, hogy még a végén kénytelen lesz úgy élni, mint bármelyik átlagember, és akkor a sznob luvnya, aki iránt vonzódik, is keresztül fog nézni rajta. Hacsak persze nem öli meg az összes, sorban előtte álló potenciális örököst a családból. Ettől kezdve a film egy szórakoztató gyilkolászós vígjáték akar lenni, ahol hol ez, hol az boldogul meg. Az FBI néha nyomoz meg gyanakszik, a sznob luvnya meg szintén beszáll a játékba a maga módján, és mint említettem, ritka semmilyen színészi játék közepette.
Ez a film nem fog mindenkinél működni, mert a szereplők értékrendjével és cselekedeteivel normál esetben nem tud a néző azonosulni. Egyvalaki van az egész sztoriban, aki normálisnak mondható, ő az egyik néhaivá vált Redfellow özvegye. Az erkölcsi üzenet botrányos, a befejezés elfuserált. Valójában nagyon le kellene húznom az egészet, de ettől eltekintek, mert nyári limonádénak így is elment.
69 Hogyan kaszálj nagyot (2026)
Születésekor kitagadta mérhetetlenül gazdag családja, de a kétkezi munkás Becket Redfellow semmitől sem retten vissza, hogy visszaszerezze örökségét, még ha sok rokon is áll az... több»
Szereplők: Ed Harris, Margaret Qualley, Glen Powell, Topher Grace, Bill Camp
