Egy nagyon rövid bevezető után hamar belecsapunk a lecsóba. Marcus (Jack Lowden), a fiatal férj és Vaughn (Martin McCann), a befektetési tanácsadó gyermekkori barátok. Marcus felesége hamarosan szülni fog, és Vaughn arra kéri Marcust, hogy mielőtt apa lesz, ugyan csapjanak egy hatalmas kanbulit a Skót-felföldön, persze vadászatnak álcázva az egészet...
A rendező, Matt Palmer csodálatos tájakra visz el minket, hűvös, rideg, de mégis csodálatos tájakra, egy falatnyi édenbe, ahol szinte megállt az idő. A két férfi elindul a nagy kalandra, és már az első éjszaka sikerül a skót whiskey-től alaposan lerészegedniük. Plusz Vaughn még az egyik skót férfi unokahúgával szerelmi és testi afférba is keveredik, megspékelve egy kis heroinnal, ezzel még jobban megfűszerezve az éjszakát.
Reggel aztán esznek valamit, majd gyorsan bevetik magukat a vadonba. Kibiztosított fegyverrel, kissé másnaposan és fáradtan kóvályognak az erdőben, elejthető állatok után kutatva. Ekkor egy őz tűnik fel a fák között, és Vaughn arra biztatja Marcust, hogy ejtse el az állatot. Marcus kibiztosítja a fegyvert, ráfogja az őzre, és elsüti a ravaszt. De az őz egy kis neszre az utolsó pillanatban elugrik, és a semmiből előbukkanó, túrázó kisfiú testébe fúródik a golyó.
Marcus lerohan, és döbbenten tapasztalja, itt már elkésett, a kisfiú azonnal meghalt. Erre odaér a fiú édesapja, és dühében le akarja lőni Marcust. Ekkor ismét lövés dördül, és az apa is holtan esik össze a hideg erdőben. A film innentől vált, és egy társadalmi filmből hirtelen és élesen átugrik pszichológiai drámába, thriller elemekkel.
A dramaturgia tökéletesen egyszerű és világos. Hogyan élünk meg katasztrófákat, negatív dolgokat, és mit teszünk, miként reagálunk ekkor? A két főhősön keresztül látjuk, hogy mindenki másként. Vaugh totális devianciája és enyhe skizofréniája, plusz menekülési ösztöne hirtelen kettejük közti megteremti a kibékíthetetlen ellentétet. Hiszen Marcus nem direkt ölte meg a gyermeket, és azonnal értesíteni akarta a rendőrséget. Vaughn lebeszélte, hivatkozva meg nem született gyermekére is. Egy kis csetepaté után a holttesteket behúzzák egy bozótos részbe, és elindulnak haza. Vagyis kerülővel, mert átmennek egy másik faluba, ahol tankolnak, csak hogy lássa valaki őket...
Itt nincsenek vidám pillanatok, nincs felhőtlen mosolygás, végig vibrál a feszültség a filmvásznon. Anne Nikitin a zenén keresztül is megpróbálta fokozni a hangulatot, és ez kifejezetten jól sikerült neki. A két férfi a két pólus, tűz és víz, most mégis egymásra vannak utalva. Visszatérve a faluba gyorsan behúzódnak a szobájukba, és megbeszélik a továbbiakat. Még az éjjel vissza kell menniük az erdőbe, és nagyon gyorsan el kell tüntetniük a nyomokat, elásni a holttesteket, és minden ruhájukat megsemmisíteni, hiszen véresek lettek.
Hiába a hatalmas erdő, a széles, tágas terek, mégis az embernek rettenetes bezártság érzést, klausztrofóbiát okoz, mert a snittek gyorsak, és a félközeli képek szinte beleégnek az arcunkba. Az operatőr Győri Márk, aki kifejezetten jó munkát végzett. A karakterek kifejezetten jól sikerültek. Tony Curran, aki a falu vezetőjeként próbál szívélyesen viselkedni, Ian Pirie, aki a falu rosszfiúja, ő vállalja a konfrontációt Vaughn-nal, a bizonyos első átmulatott éjszaka után. Maradt még a bizonyos bölcs, középkorú férfi, akinek éles elméje is hozzájárult a film ilyetén alakulásához, Cal Macaninch, aki nem szerepelt túl sokat, de azt elég fajsúlyosan tette.
A fojtogató, és bizony már néha kellemetlen légkör annyira zavaró, hogy szinte várjuk, hogy történjen valami. Vizslató, gyanakodó szempárok, fura kérdések, a falusiak bizony nem egy vidám népség, nem barátságosak az idegenekkel szemben. A tetőpont pedig gyorsan közeledik, és mindenképpen lezárás kell. De milyen? Aljas, undorító és kegyetlen, mint maga az egész sztori. A bemocskolt, soha tisztára nem mosható becsületről, megbánásról és vezeklésről. Vagyis ezek összeturmixolt, arcunkba csapott elegyéről. Nincs happy end, nincs boldog felszabadultság, és ebben az esetben nincs is jó megoldás. A falusiak vérre szomjaznak, Marcust bűntudat gyötri, Vaughn pedig csak meg akarja úszni az egészet. Még maga Hitchcock is elismerné a filmben rejlő suspenze-t, ami kellően felturbózza a filmet.
Kifejezetten jó kis lélektani dráma tele izgalommal, feszültséggel és brutális befejezéssel. Erősen ajánlom a filmet megtekintésre, aki el tudja viselni, hogy itt színészek eredeti helyszínen, CGI nélkül, a világot megmentő hősök, robbantgatások nélkül, mondanivalóval adnak át nekünk. Egyszóval ember az embernek, akinek nemcsak töklé úszkál a kicsi fejében.
Két gyerekkori barát elugrik a skót felföldre vadászni a hétvégére, ám semmi sem készíti fel őket arra, ami ott történik. több»
