Közel fénysebességben nem tökéletes a csillagok együttállása

2019.06.16 13:58 Miska bácsi Olvasottság: 895x

0

:::A KRITIKA CSELEKMÉNYLEÍRÁST TARTALMAZHAT!:::

Három csillaggal tudtam értékelni ezt a moziélményt, de a hozzá tartozó átlagos jelző mégsem fejezi ki az érzéseimet. Egyediségét ugyanis úgy is meg tudta őrizni, hogy rengetegszer azt éreztette velem, mintha szándékosan egy Csillagok között-be oltott 2001 Űrodüsszeiát néznék, csak erotikus kiadásban. Előbbi film sikerére talán a cím fordításával rá is játszott a magyar forgalmazó.

Kezdeném a film talán legnagyobb erősségével, az egyes jelenetek hangulatával. Ezt néha olyan pazar fényképezéssel és hangaláfestéssel tudták megtámogatni, hogy kedvem lett volna elismerően csettintgetni. A történések önmagukban le is kötik a figyelmetek a maguk egyenként pár perces időtartamában, bár ezt leggyakrabban azzal sikerül kiváltani, hogy polgárpukkasztó jeleneteket láthatunk (testi erőszak, meztelenség, erotika, vér). A színészi játék mindenki részéről rendben van (Dibs több, mint rendben), viszont a főszereplő Monte-t alakító Pattinson eleinte nagyon nem tetszett, de aztán betudtam ezt az antipátiát annak, hogy a karakter lehetett furcsán megírva/rendezve, és Pattinson már kihozta belőle, amit lehetett. A példa kedvéért csak egy jelenetet említenék, ami abszolút meghatározó volt. Ahogy a legénység a közel fénysebességgel közlekedő űrhajóból nézi a távolodónak tűnő csillagokat, az nagyon megindító és beszédes volt, teljesen elment a kedvem az élettől.

A történet szerint ugyebár kizárólag elítélteket küldenek egy űrbéli küldetésre, hogy befogják egy fekete lyuk energiáját. Eleve nehezen elképzelhető, hogy reális volna képzett űrhajósokat helyettesíteni bárki mással, nem csak bűnözőkkel. A személyzet feladataiból szinte semmit sem látunk, a film csak arra koncentrál, hogyan élik meg az egymással való összezártságot az űrben, miközben a Földdel ki tudja, mi történik. Ilyen mértékben eltekinteni a tudományos háttértől szerintem hatalmas írói baki. De ha a film azt akarja, hogy csak az érzelmi/viselkedéstani oldalon maradjunk, sajnos ott sem túl rózsás a helyzet. Nem csak tudományos képzettség alapján, de sehogy sem jósol sok jót, ha egy tucat mentális problémákkal küzdő embert küldenek az űrbe. Sajnos azonban a személyes motivációk, okok is szegényesen vannak kifejtve, még ha a töredezett kronológiát helyre is rakja az ember, nem kerül közelebb a megoldáshoz.

Az utasok idővel szinte mind a testi vágyaik kielégítését helyezik előtérbe. Az egyik kivétel a doktornő, akire ugyan igaz a fent említett állítás, de személyes küldetéséhez társai testét sem szégyelli felhasználni. A másik Monte, aki az egyetlen önmegtartóztató tagként túléli a többieket. Ez mondjuk egy elgondolkodtató szegmense a filmnek. Egyik oldalon az élvezet hajhászása, amely a kicsapongások miatt megrövidítheti az életet, a másik oldalon a nyugodtabb, szellemileg kordában tartott életvitel, ami hosszú élethez vezethet. És mégis mi célból? Hogy az ember véres masszaként belezuhanjon egy fekete lyukba, mintha sose létezett volna. (El lett vágva a film vége, de én egy percig sem hittem, hogy a rendező azt sugallná, hogy sikerrel járnak, és elviszik az örök energiát a Földre.)

Összefoglalásként láttam rajta, hogy nagyon okos és művészi akar lenni, miközben pörögtek az erőszakos és többször öncélúnak ható jelenetek. Ezekben sokszor remek zene és/vagy operatőri megoldások voltak, de hatalmas kár érte, hogy egy rendes logikai szálra nem lehet felfűzni ezeket. Érzéseket tud közvetíteni, de jobban állt volna neki, ha meg is érti a látottakat a néző, mert ennek hiányában nem sok kedvem van agyalni rajta. Persze lehet, hogy csak én vagyok kevés hozzá, esetleg nem vettem észre fontos részleteket. Pont emiatt még egy esélyt megérdemelhet a jövőben.