2018.06.12 16:52 ArpiHajdu és Réci Olvasottság: 1097x
2

Milyen ízt is érzünk a szánkban?

Az Éjszakai játék kapcsán rengeteg pozitív kritikát és véleményt olvastunk, s ezek alapján bátorkodtunk megnézni egy kellemes vasárnap este. Talán épp a remek kritikai fogadtatás miatt, talán más miatt, de a végén így összegeztük a látottakat: lehetséges, hogy mi néztünk valami más filmet, de az kizárt, hogy ezt az alkotást a jól sikerült vígjátékok közé soroljuk. Merthogy az Éjszakai játékban semmi sem működött azokból, amelyeket erényként emlegettek különböző írásokban.

Adva van egy házaspár, amely imád a barátival különböző (társas) játékokat játszani. Egyszer csak megjelenik a színen a férj testvére, aki kiadja magát az élet császárának, s elhívja a társaságot egy különleges partira. Mint később kiderül, ezúttal egy olyan játékba vágnak bele, ahol valakit elrabolnak, s a cél az, hogy minél előbb megtalálják az eltűnt személyt. Máris megkaptuk a tipikus akcióvígjáték sablont (egyszerű hétköznapi embernek kell akcióhősöket megszégyenítő módon megoldani egy bűntényt), s hát kérem van itt akció, meg van is némi vígjáték, csak valahogy egyik sem működik igazán, mert az előbbi nem elég izgalmas (talán túl hamar lelepleződik, hogy itt nem babra megy a játék), utóbbi pedig kimondottan lapos (igazi sablonos elemekből építkezik, ennek legirritálóbb példája a miért csaltál meg Denzel Washingtonnal vita vagy az asszonyka meglövi a kamunak hitt pisztollyal férj urát). Nem tudom mi lett volna az igaz humorforrás a filmben, de én a nagyjából 100 perces játékidő alatt kétszer, ha tudtam nevetni. Az pedig, hogy idézgetünk kultfilmekből, meg tisztelgünk előttük az már a lerágott csont kategória. Ráadásként pedig megint nem tudok elmenni szó nélkül a gyenge forgatókönyv mellett: kiderül egy emberkéről, hogy nem az, akinek gondoltuk, a karakterek érdemi kibontására nem hagy időt, a legtöbb „probléma” játszi egyszerűséggel oldódik meg… csak hogy párat említsünk.

Milyen ízt is érzünk a szánkban?

A végére érve keserű szájízzel konstatáltuk, hogy ezért bizony kár volt. Sajnáljuk, mert a főbb szereplők közül Jason Batemant és Rachel McAdamset is bírjuk, de jelen filmjük a csalódást keltők táborát erősíti. A kutya legalább cuki volt (igen, az egyik vicces jelenet őhozzá kapcsolódik), illetve a gazdáját alakító Jesse Plemons is tudott egy két értékelhető pillanatot hozzáadni az összképhez, de ezek még kevésnek bizonyultak az üdvösséghez. Talán ennél a filmnél éreztük igazán, hogy vigyázni kell a hype-pal, mert nagyon könnyen félre tudja vezetni az embert, s néha sokkal jobbat tesz a filmnek, ha nem számítasz tőle nagy durranásokra, de hozza, amit hoznia kell, mintha túl sokat vársz tőle, s csalódnod kell benne.

akció | krimi | misztikus | szatíra | vígjáték

Néhány házaspár hetente egyszer találkozik. A cél ártatlan mulatság: játszanak és élvezik. Ám az egyik este nem a tervek szerint zajlik. A játék komolyra fordul – valami nagy... több»

2