Az amerkai telepesek és az őslakos indiánok konfliktusairól, számtalan alkotás mesél, ellenben az ausztrál őslakosok, az aboriginalok helyzetéről, kálváriájáról méltatlanul kevés film szól. Ezért is számít rendhagyónak az aboriginal származású Warwick Thornton hiánypótló rendezése, mely egy gyilkossági ügybe keveredett aboriginal férfi szélmalomharcát énekli meg egy olyan vidéken, ahol farkastörvények uralkodnak, a jog és az igazság pedig ritka vendégek.
A Veszett vidék egy elsöprően szomorú elégia, mely a western műfaj legletargikusabb elemeit olvasztja magába. Itt nincsenek hősök, nincsenek erkölcsi győztesek, nincsenek heves pisztolypárbajok útján rendet tevő jófiúk, itt nem jut érvényre a törvény, nem győz a jó. Itt csak végtelen homoktenger, szikes, terméketlen földek, nyomorúságos kalyibák, rabszolgasorban sínylődő őslakosok, és mindent felülmúló gyülölet-és erőszakhullámok vannak.
A fekete őslakosságot még az állatoknál is kevesebbre becsülik: fehér gazdáik önkényesen nyomorgatják, láncra verik, megerőszakolják és akár meg is gyilkolhatják őket.
Ebben a zord világban nem számíthat semmi jóra a fekete Sam Kelly (Hamilton Morris nagyszerű alakításában), aki önvédelemből agyonlövi a rendkívül erőszakos Harry March-t, aki viszont fehér emberként prioritást élvez a vidék primitív igazságszolgáltatása szemébe.
Az aboriginalok méltatlan életkörülményeit bemutató és a sorsfordító lövést felvezető expozíció után egy az embert próbáló sivatagi hajsza bemutatása következik, az utolsó fázisban pedig Sam Kelly tárgyalását láthatjuk, amit bírósági vagy rendőrségi épület hiányában a kocsmával szemközti téren tartanak meg. Azt pedig, hogy ebben a világban milyen rövid életű és illékony is a törvény az utolsó képsorok reprezentálják.
Warwick Thornton arányérzékét dícséri, hogy nem veti el a súlykot a karakterek megfestése során. Noha filmje az aboriginalok történelmének egy sötét szeletét dolgozza fel, ezt csöppet sem sztereotíp módon teszi. Történetében körüljárja az emberi jellem több oldalát is, és nemcsak egyszerűen abból származtatja a konfliktust, hogy minden fehér ember eredendően rossz. Rokonszenvvel ábrázolja a Sam Neill által ragyogóan megformált Frad Smith atyát, aki már-már családtagjaiként kezeli Sam Kelly-t és családját, és Isten , valamint a testvériség és egyenlőség nevében szolidaritásra szólít fel. A Bryan Brown által alakított Fletcher őrmester kezdetben elkötelezetten üldözi Kelly-t, azonban a történet végére látványos karakterfejlődésen megy keresztül. Taylor bíró alapos vizsgálatot folytat és igazságos ítéletet hoz.
Ellenpontként pedig az aboriginal származású Archie elszántan segít Sam Kelly üldözésében, az ügyet közvetetten kirobbantó Philomac pedig hallgat arról amit látott, noha vallomásával segíthetne Sam Kelly-nek.
Warwick Thornton egy mélyen emberi történetet, egy hatalmas erejű drámát visz filmre, melyben a nagyszerű forgatókönyv és színészi játékok mellett gyönyörű filmnyelvi megoldásokat (a cselekményt megszakító, némán felvillanó flashforwardok), és audiovizualitást ( látványos nagytotálok jellegzetes ausztrál sivatagról és Damien Lane szomorú, feszült filmzenéje ) is láthatunk . A tanulságokat pedig szájba rágás nélkül, mindenki maga vonhatja le.
