Robert Eggers nevére érdemes lehet még odafigyelni Hollywoodban. A fiatal rendező egyedi látásmódjával és sajátos látványvilágával fűszerezett alkotásai igazi csemegék a filmrajongók számára, de még az egyszeri mozinézőnek is borzongatón friss élményt nyújtanak. A boszorkány című, kritikusok által is méltatott horrorfilmje után ismét visszatért a műfajhoz második rendezésében, A világítótorony című kamaradarabban.
A film két világítótorony-őr történetét mutatja be, akik a világtól elszigetelve látják el mindennapi feladataikat, és őrzik a torony fényét. A film kifejezetten lassan építkezik. Lépésről-lépésre, munkájuk közben ismerhetjük meg a főszereplőket. Thomas Wake és Ephraim Winslow két magányos férfi, akik a valóságtól egyre inkább elszakadva töltik napjaikat a szigeten. Thomas a tapasztalt toronyőr Willem Dafoe zseniális megformálásában. Történeteivel szórakoztatja fiatal segédjét gyakori lerészegedéseik alkalmával. Dafoe játékában egyszerre testesül meg a bölcs mentor és a hazug piás karaktere. Egyszerre angyali és sátáni tekintetében váltakozik a megértés és a misztikum ki nem mondott rejtélye. Szerepének színpadiasan nagyszabású voltára pedig shakespeare-i szavalásai teszik fel a pontot. Partnereként pedig Robert Pattinson bizonyítja, hogy több ő a tinifilmek szép arcú sztárjánál. Winslow lassú, fokozatos szellemi leépülésének hiteles megformálását nyújtja. Mégpedig kifejezetten szórakoztatón. A két színész közös jeleneteiben pedig egyszerűen el lehet veszni nézőként.
A film az erős színészi játék mellett erősen épít a környezetre és a látványvilágra. Mivel egy helyszínre szorulnak be végig szereplőink, így létfontosságú a tér szerepének kihasználása. A világítótorony atmoszférateremtőn borús légköre, és a parányi sziget titokzatos képe nagyban hozzájárul a hangulat megteremtéséhez. A 4:3-as képarány és a fekete-fehér nyersanyag remekül illik a képek prezentálásához, melyek olykor földöntúli kísértetiességet kölcsönöznek az eseményeknek. A film számos ponton merít Stanley Kubrick Ragyogás című klasszikusából. A valóság és rémálom lassú összefonódásától kezdve az őrület térhódításáig a szereplők felett mind Kubrickot idézi. Megvalósítás terén szintén érzékelhető a Ragyogás mértani precízséggel, gondosan megkomponált képeinek hatása, a képszimbolika szerepe. Valamint a sötét humor is egy-két valóban nevetésre ingerlő, harsányul groteszk formája is megjelenik.
A világítótorony költői horrorfilmként feszegeti a műfaj határait. A szörny jelenlétének absztrakt voltával és szürreális megvalósításaival gyakran Salvador Dali képeit idézi. A történet színterét szinte észrevétlenül helyezi át a külsőből a belső térbe. Észre sem vesszük, és már a szereplőink elméjének foglyai vagyunk, ahogy ők maguk is a sziget bezártságának elszenvedői. A szubjektum külsőleg is érzékletes metamorfózisa egyedülálló filmélménnyé teszi Eggers rendezését. A valóság többszintű értelmezhetőségének köszönhetően az egyébként is gyakran szimbólumokra épülő film többféleképpen is értelmezhető. A megtekintés után generált hatások pedig gyakran manifesztálódhatnak a legkülönbözőbb módokon, és szülhetnek megannyi elméletet a film kimenetelére vonatkozóan.
A világítótorony lassan építkező és elvont film, de közben vérbeli horror is, ami az általa teremtett légkörrel sodorja karaktereit és nézőit a kétségbeesés felé. Markáns kézjegyeivel a rendező szorosan tartja végig a gyeplőt ebben az elvetemült, többrétegű pszichózisban, ami felforgatja a szubjektum teljes palettáját, és a maga szorításában tartva bűvöl el anélkül, hogy észrevennénk.
75 A világítótorony (2019)
dráma | fantasy | horror | misztikus
Egy távoli sziget világítótornyában két különös férfi sorsa fonódik össze. A rideg, ámde gyakorlott öregember (Willem Dafoe) és a szakmában kezdőnek számító egykori... több»
Szereplők: Willem Dafoe, Robert Pattinson, Valeriia Karaman, Logan Hawkes, Kyla Nicolle
