Démoni házibuli

2019.12.18 12:57 ArpiHajdu és Réci Olvasottság: 190x

2

A Conjuring-franchise 2019-ben két filmmel is megörvendeztette a horrorrajongókat: először áprilisban ismerhette meg a nagyérdemű a mexikói folklórból átemelt La Llorana, vagyis a gyászoló asszony ijesztgetését, ezt követően pedig már a jól ismert baba, azaz Annabelle hozta a frászt a nézőkre, utóbbi ráadásul immáron harmadik alkalommal. Érdekes vonása ennek a filmes univerzumnak, hogy nem a fő csapásirányt kijelölő Démonok között tudott trilógiává avanzsálni, hanem egy spin-off; már csak az a kérdés, hogy a démoni játékbabának a gyatra első, és a korrektnek mondható második része után valóban szüksége volt-e egy újabb horrormenetre. A készítők mindenesetre úgy gondolták, hogy igen.

Aki követte a franchise-t, az már kellőképpen kikupálódhatott azzal kapcsolatban, hogy honnan ered a démoni baba ereje (A teremtés), s miként képes egy egész családot az őrületbe kergetni (Annabelle), így a harmadik részben az adja a történet gerincét, hogy miképpen került ez a nem mindennapi játékszer a Warren házaspárhoz. Így pedig tálcán kínálta magát az a lehetőség is, hogy a Démonok között filmekből megismert Ed és Lorraine Warren (Patrick Wilson és Vera Farmiga) is tiszteletét tegye a filmben, még, ha a szereplésük nem is tesz ki többet 10 percnél. Ugyanakkor, még, ha a szülők jelenléte mondhatni, csekély, ez nem jelenti azt, hogy egy bizonyos Warren ne kerülne bajba a 106 perces játékidő alatt. Az illető pedig nem más, mint Judy, Ed és Lorraine lánya.

A történet fonalát tehát közvetlenül az első Annabelle afilm eseményei után vesszük fel, Annabelle a Warren házaspár felügyelete alá került, s annak rendje és módja szerint a saját házukon belül (!) egy vitrinbe zárják egy olyan szobában, amelyben a babához hasonló démoni csecsebecse található. Persze egy olyan helyiségben, ahol az egy négyzetméterre eső ördögi tárgyak száma kiugróan magas, nem hétköznapi védelemre van szükség, van itt egyházi áldás, meg egy speciális üvegkalitka Annabelle számára, ahogy kell.

De nem horrorfilmben lennénk, ha nem követnék egymást az idióta döntések, amelyeknek hála a „hermetikusan lezárt démoni szobából” kiszabadul a gonosz, s ha már egy családi házban történt mindez, akkor csap egy kis bulit önmagara szórakoztatására, illetve négy szereplő életének megkeserítésére. A legnagyobb idiótaság pedig kétségkívül az, hogy azon az estén, amikor a szülők egy szem lányukat egy bébiszitterre bízzák, az illető áthívja a barátnőjét is, aki minden tiltás ellenére bejut abba a bizonyos szobába, s kinyitja azt a bizonyos vitrint (amelyen persze hatalmas betűkkel az szerepel, hogy „kinyitni szigorúan tilos”). Innentől pedig a jól bevált recept szerint folyik a narratíva: mindenféle gonosz entitás jelenik meg, kapunk egy nagy dózisú jumpscare-adagot, és sok sikoltozást a főszereplő csajszik által.

Az, hogy az Annabelle 3-nak nincs érdemi története, egyáltalán nem költői túlzás. A film második felétől ugyanis azt láthatjuk, hogy különböző démonok kergetik a szereplőket, akik próbálnak ide-oda menekülni, a kamera pedig folyamatosan követi a szaladgálásukat. Ehhez képest az első fele még istenesnek mondható, ahol próbálnak némi háttér-információt csepegtetni a főbb karakterekhez, még egy erőtlen szerelmi szál is megjelenik, és még arra is jutott idő, hogy néhány démoni tárgyat jobban szemügyre vételezzünk, illetve egy-két ördögűzős történetet is megismerhessünk. Az utóbbi kettő elsőre nem tűnik túl kreatív megoldásnak, a sztori szempontjából mégis nagy hangsúlyt kapnak leginkább azért, hogy Daniela tettét (ő lesz az, aki a szabályokra fittyet hányva ijesztgetés cunamit indít) megalapozzák.

A film problémái viszont akkor kezdenek exponenciálisan növekedni, amikor horrorként kellene működnie. Az ijesztésekben alulteljesít (sok jumpscare-t alkalmaz, ám meglepő módon szinte az összesnek túl hosszú a felvezetése), s bár van néhány humoros húzása (pl. amikor a szöszi bébicsősz hódolójaként tetszelgő srácot üldözi egy „démonkutya”), ahhoz túlzottan komolyan veszi magát, hogy horrorvígjátékként lehessen eladni. Mindazonáltal az előbb említett hibái ellenére az Annabelle 3-nak akad egy értékelhető húzása, még, ha ez a franchise jövőjére vonatkozóan fog is meglátszódni. Ebben a filmben ugyanis annyi tárgyat mutattak meg, s annyi apró történetről beszéltek a 106 perces játékidő alatt, hogy bőven lesz alap a következő filmekhez, mint például az itt megjelenő révész sztorija. Az természetesen más kérdés, hogy milyen minőséget fognak képviselni, de az biztos, hogy a Conjuring-univerzum ötletekből nem fog kifogyni a közeljövőben.

A parababa harmadik filmes megjelenése összességében egy tucathorror benyomását kelti, amely leginkább akkor lesz szórakoztató, ha a horrorfilmes elvárásainkat lejjebb adjuk, és inkább csak nevetünk azon, hogy a tinédzseri felelőtlenség mekkora bajt tud okozni. Végeredményben pedig mind a hét Démonok között, mind a három Annabelle-mozin belül is középen helyezkedik el: a gyengébbeknél valamennyivel jobban sikerült, a jól sikerültektől viszont fényévekre van.