Az év eddigi pozitív meglepetése

2020.05.08 18:37 elekm90 Olvasottság: 887x

1

Amikor először megláttam a film előzetesét, engem nagyon felcsigázott, érdekesnek és egyedinek tartottam az alapkoncepciót. A kritikusok többnyire szerették, illetve érdekelt, hogy mit hoznak ki ebből az egészből. A megjelenését követően mindenhol nagyon megosztotta a közönséget, a 6,3-as IMDB pontszám láttán pedig egy kicsit letört a kezdeti lelkesedésem, így nem is néztem meg az első adandó alkalommal.

Hát azt kell, hogy mondjam, hogy kár volt, ugyanis ez egy nagyon erős pszichológiai dráma, sokszor a jó értelemben "rossz" nézni az eseményeket és azt az elnyomást, amiben a főhősnő szenved, bár nagyon lehangoló olykor. Emellett fontos kiemelni, hogy nem való mindenkinek, elég sok a megrázó esemény és képsor; én részben ennek tulajdonítom, hogy sokaknak ennyire nem jött be.

A film minősége mellett Haley Bennett volt számomra a másik meglepetés, én az eddig tőle látott alakítások alapján túl sokat nem vártam tőle, de telitalálat volt a főszerepre. Pedig Hunter karaktere elég komplex volt: egyszerre elnyomott kellékfeleség, zűrös múltú nő és egy álomvilágban élő, önmagát becsapó valaki. Mindezt nagyon jól hozta Haley, a nagy kiakadásoktól az álságos mosolyokon át egészen az apró gesztusokig, szinte elvitte a hátán a filmet.

A rendezés nagyon profi, annak ellenére, hogy a korábbi rövidfilmes Carlo Mirabella-Davis első nagyjátékfilmje a Nyelés, végig nagyon jól kézben tartotta. Nagyon jól használták a közelítéseket és lassú kameramozgást a fontos dolgok hangsúlyozására.

Ami véleményem szerint mégis negatívumként említendő, azok a mellékszereplők. Hunter mellett mindenki más egysíkú és kevés mélységgel rendelkezik. Talán egy kicsit kevésbé tolakodón, árnyaltabb karakterekkel is tudta volna érzékeltetni a főszereplő nyomorát a film. Ennek ellenére egy nagy pozitív csalódás, amit bátran ajánlok megtekintésre mindenkinek, aki szereti az efféle pszichológiai drámákat, illetve megvan hozzá a gyomra és idegrendszere.