Chloé Zhao három Oscar-díjas rendezése nem pusztán az aranyszobrocskák száma miatt figyelemre méltó. Az idei Oscar-gála A nomádok földjének köszönhetően több történelmi pillanatot is adott a világnak: Chloé Zhao második nőként, ugyanakkor első ázsiai származású nőként vehette át a legjobb filmért járó díjat, a főszerepet alakító Frances McDormand pedig a legjobb női főszereplőnek járó díj mellett a film producereként szintén részesült a legjobb film díjában, vagyis elsőként kapta meg mindkét díjat ugyanazért a filmért.
A hatalmas kritikai elismerés nem véletlen, azonban amennyire nagy nemzetközi visszhangot keltett a film, olyan egyszerű és puritán a cselekmény és az egész megvalósítás. Olyan témához nyúl, mely egyszerre különleges, ugyanakkor a lehető legszerényebb és legkézenfekvőbb téma. A szegénység, a mindennapi megélhetésért való küzdelem olyan probléma, mely talán a legtöbb embert sújtja, és nincs olyan hely vagy közösség a világon, ahol ne lenne jelen. A nincstelenség és a hajléktalanság az életünk része, mégis nagyon keveset foglalkozik vele a filmipar.
A nomádok földjének zsenialitása abban rejlik, hogy elemi erővel, ritka naturalizmussal és explicitással ábrázolja a lakókocsis nomád életforma nehézségeit, és a vele járó rengeteg megpróbáltatást, mégsem hajlik giccsbe. Hiteles, emberi, de egy percig sem hatásvadász. Nem csupán a szenvedésről mesél, egy szemléletmódot, egy életfilozófiát is bemutat, a naturalista szemlélet szépségeit is megmutatja, Fern karakterén keresztül az élet apró örömeinek és a természet szépségének megélésére, valamint a anyagiaktól mentes szabadság szeretetére is tanít. Fern a 2008-as gazdasági recesszió következtében materiálisan mindent elveszített, mégis rengeteg értékkel és tapasztalattal gazdagodott utazása során, mely egyúttal spirituális út is: Fern gyászát, lelki egyensúlyának keresését is leképezi.
A film képi és hangzásvilágát tekintve is minimalista eszközökkel dolgozik: fakó-szürkés képek és napsütötte tájak váltakoznak, valamint a zsúfolt, emberalkotta tereket – furgonok, mosodák, gyorséttermek vagy az Amazon raktárai – állítja szembe a vadregényes amerikai síkságokkal, hegyvidékekkel és a sokszínű állatvilággal. Ezen eszközökkel pedig kimondott szavak nélkül segít megértenünk, hogy miért választják ezek az emberek a nomád életformát (sokaknál természetesen a kényszer a fő motiváció, de néhányan a lehetséges alternatívák mellett is megmaradnak nomádként, pl. Fern sem fogad el segítséget). Ludovico Einaudi klasszikus zongoraszólamai pedig a mű alaphangulatához leginkább illő zenei aláfestésről gondoskodnak.
A legjobb színésznőnek járó Oscar-díj és a zömében önmagukat alakító, első és valószínűleg egyetlen filmes amatőr színészek hallatán óriási szakadékra számítana a néző a színészi játékok színvonala terén, azonban ez nincs így. A film olyannyira megragadja a nomád élet valóságát, hogy ezek az amatőr színészek, mint Bob Wells, Linda May vagy Charlie Swankie belesimulnak a környezetükbe, félig dokumentarista jelleget kölcsönözve a végeredménynek. Viszont Frances McDormand lehengerlően hiteles alakítására nincsenek szavak, elképesztő látni, hogy milyen otthonosan mozog ebben a környezetben, és mennyire átélte és átérezte a karakterét. Külseje, hanghordozása, mozgása, gesztusai és arcjátéka mind-mind eggyé válik a szerepével.
Mondanivalója úgy teljes, hogy A nomádok földje nem politizálás, nem tartalmaz rendszerbírálatot, és a társadalomkritikát is csak leheletvékonyan kapargatja. Sokkal inkább az emberi természetet fürkészi. Üzenete és hatása az Oscar-díjak számától függetlenül élő és valóságos, Chloé Zhao olyan szeletét tárja fel az emberi életnek, melyre rég nem volt példa Hollywoodban, és olyan tanulságokat nyújt, melyek hosszú ideig el fogják kísérni azokat, akik megnézik A nomádok földjét.
74 A nomádok földje (2020)
Egy nevadai vidéki város gazdasági összeomlása után Fern (Frances McDormand) összepakol, és kisteherautójával útra kel, hogy modern nomádként tárja fel a hagyományos... több»
Szereplők: Frances McDormand, David Strathairn, Linda May, Bob Wells, Gay DeForest
