Szélhámos sztripperek

2020.01.06 12:57 Puncs Olvasottság: 563x

2

Az utóbbi években egyre több olyan film került a mozikba, melyekben nők alakítanak bűnözőket. Ilyen az Ocean's 8 – Az évszázad átverése, vagy A bűn királynői is. Ebből a szempontból A Wall Street pillangói is illeszkedik ezen alkotások sorába, ám a hasonlóságok itt meg is állnak. Az előbbiekkel ellentétben A Wall Street pillangói igaz történet alapján készült, emellett a társadalom egy elég széles rétegét érintő problémával is foglakozik.

A történet középpontjában két sztriptíztáncosnő áll. Az egyikőjük Ramóna, akit Jennifer Lopez személyesít meg. Egy veterán sztriptíztáncosnő, aki után csorgatják a nyálukat a férfiak, és aki a szárnyai alá veszi a nagyiját pátyolgató, tapasztalatlan sztriptíztáncosnőt, Destiny-t. Utóbbit Constance Wu kelti életre. Egy darabig minden szépen és jól megy, dől a lé, aztán 2008-ban beüt a gazdasági világválság, és minden oda lesz. Ahogy lenni szokott, a pénzügyi válság után a társadalom legalján lévők húzzák a legrövidebbet. Négy sztripper azonban összefog, és illegális eszközökhöz nyúl. Drága klubokban férfiakat szednek össze, akiket, miután bedrogoznak, sztriptízbárba visznek, ahol annyi pénzzel kopasszák meg őket, amennyit nem szégyellnek. Hamar a csúcsra érnek, fürdenek a pénzben és a luxuscuccokban, ám semmi nem tart örökké. Egy idő után egymást érik a bonyodalmak, és már nincs kiszállás.

A film alaptörténete remek, ám sok a kihagyott lehetőség. Hiányzik belőle a feszültség, a lebukás veszélye, az, hogy az ember drukkoljon a szereplőknek, hogy megússzák. A bő másfél órás játékidő alatt talán csak egyszer vagy kétszer kerültek szorongatott helyzetbe, és hát akkor sem rágtam le a körmöm az izgalomtól. Az egész sztorit sokkal jobban ki lehetett volna bontakoztatni, elég gyorsan átsiklottak a részletek felett is. Az ilyen témájú filmek egyik fontos eleme lenne még, hogy empátiát, együttérzést keltsenek a nézőben a szereplők sorsa iránt, ám valahogy ez sem jött össze. Hiába áll film a középpontjában két egyedülálló anya, a gyerekemért bármire képes vagyok-féle anyai szeretet csak néhány ölelésben és drága ajándékokban nyilvánul meg.

Az egész mozi legnagyobb pozitívuma Jennifer Lopez alakítása. Hihetetlen, ahogy ötvenévesen forog a rúdon. Simán megérdemelte a Golden Globe-jelölést, sanszos az Oscar-jelölés is. Az egész filmet csak miatta érdemes megnézni, a többi szereplő eléggé felejthető.

Összességében – a sok elszalasztott lehetőség ellenére – nem egy rossz film, de aki A Wall Street fakasa-féle moziban reménykedik, annak csalódást fog okozni. Személy szerint nem bánom, hogy a nagy hype ellenére, ami tavaly körülvette, nem vettem rá mozijegyet. A marketingje sokkal jobb volt, mint maga a film.