Aki látta az első részt, az sejtette nagy vonalakban, miről is van szó...
Én a MAFAB szerkesztősége jóvoltából a nyeremény mozijeggyel néztem meg, és nem csalódtam. Ezt már itthon, és így hiába a jó minőségű itthoni cucc, azért a filmes látványvilág és a hanghatások is teljesen mások. Na mindegy is...
Zoey (Taylor Russell) és Ben (Logan Miller) futurisztikus kalandjait követhetjük nyomon, ahogy a készítőket akarják leleplezni... Pechjükre megtalálják őket, és ismét indulhat a halálos-találós...kérdések tömkelege!
A rendező, Adam Robitel nem tudott teljesen újat előhúzni abból a bizonyos kalapból. Hiszen a sztori adott, de (becsületére legyen mondva) legalább annyit bele tudott csempészni az egészbe, hogy bemutatja a játék (játék?) készítőit, háttértörténetét. Egy körülbelül 10-12 perces flashbackkel indul a film, majd főhőseink indulását, és az ezzel járó kálváriáit mutatja be, követhetjük nyomon. A zenék kitűnőek, mint az első részben, köszönhetően Bryan Tylernek és John Careynek, akik a film hangulatához keverték a megfelelő zenei alapokat. Az operatőri munka most átlagosra sikerült, semmi extra dolgot nem láttam a mozi nézése közben...
A CGI rendben volt, az XLS-beállítások ültek, a tungsten megfelelő volt, kranoztak is rendesen, de ezeket megkövetelte a film...
Néha, mintha túl sok sárga derítőlámpát használt volna Marc Spicer. Mindent összevetve ez egy átlagos operatőri munka volt, így ez nem dobott a minőségen semmit. Persze, mint az első részben, a feladatok megoldhatatlanok és kegyetlenek. A való életben egyetlen pályát sem élnének túl, akik megpróbálnák megoldani a feladatokat.
Nem tartom magam egy ostoba embernek, de csak kapkodom a fejem, hogy milyen információból hogyan is jöttek rá a következő lépésre? És miért azt, miért arra, és miért nem balra????
Beszélni sem tudok olyan gyorsan, mint ők gondolkozni. És természetesen ez az első részre is hatványozottan igaz, nem csak a mostani filmünkre. Aki felettébb idegesítő és ellenszenves szereplő volt, az a bukott pap, Nathan volt (Thomas Cocquerel), rettenetesen rosszul játszott, és hiteltelenül. A részegséget még imitálni sem tudta, és a film menetébe sem tudott bekapcsolódni. De nagyjából Rachellel is (Holland Roden) ez volt a bajom. Unottan, ripacskodva játszott, nem volt meggyőző. Brianna, a szemrevaló fekete csaj odatette magát (Indya Moore), ügyesen hozta a karaktert. A játékkészítők oldaláról pedig az apa, James Frain és a gonosz és mentálisan beteg lánya, Isabelle Fuhrman, plusz az édesanya (Tanya van Graan), akit a saját lánya ölt meg. Nem volt akkora jelentőségük a filmben, de hozták a karaktereket becsülettel...
Nem egy komoly film, ne is törődjünk vele igazán, de egy megnézésre igazán megéri leülni a vászon vagy televízió elé. Jómagam három csillagot adok a filmnek, és a két gyönyörű színésznő, Indya Moore és Taylor Russell kapnak egy csillagot. Így ez négy, akárhogy számolom.
Persze vártam a végére egy frenetikus csavart, ami nem jött, de sebaj... Majd talán a harmadik epizódban... Szinte biztosra veszem, hogy lesz folytatás...
Kedvenc fotelemből kiszállva tehát megállapítom, hogy ez a film is kipipálva... Mit fogyasztottam? Semmi különös, elkortyolgattam egy finom és hideg kefírt, hiszen fő az egészség!
Nem???
Na ugye.
akció | horror | kaland | misztikus | sci-fi | thriller
Csupán ketten, Zoey és Ben élték túl azt a halálos kalandot, amely korábban kezdetét vette. Egy végtelen útvesztőről van szó, menekülőszobák végeláthatatlan soráról,... több»
Szereplők: Deborah Ann Woll, Isabelle Fuhrman, Logan Miller, Taylor Russell, Tyler Labine
Köszönöm neked. Ha nem olvasom el a kritikádat, akkor nem jövök rá, hogy kétféle film van. Mert amit én láttam megjelenéskor a mozikban, annak teljesen más az eleje és a vége. Gondolom, azt kicsit lightosabbra vették, nézőbarátabbra. De valljuk be őszintén, a szobák mögött megbúvó indíték a te verziódban jobban tetszett. Most egy kis spoiler következik: abban a film azzal kezdődik, hogy Zoey egy pszichológusnál van, és az eseményekről beszél, majd jönnek a szobák. De a végét nem lövöm le, nézd meg magad. :)