Adj egy csókot, hapsikám!

2025.05.02 21:34 Verum Hominem Olvasottság: <100x

0

Jelen kisfilmünk a barátságról, a hűségről és persze a nagy dilemmákról szól. Owen Harris rendező és Charlie Brooker forgatókönyvíró koprodukciójában láthatjuk az alkotást.

Észrevehető, hogy nagyon sokat használják a "two shot"-ot és a "choker"-t, ami az amerikai filmeknél szinte kötelező, bár (már többször nem fogom leírni) a világítás most is gyatra, sőt pocsék... Se "practical", sem "key light", de az "X-light" rendszer is nagyon rosszul adta a fényeket. A filmek 1/5-ét sajnos nem lehet látni, és ez óriási hiba. Na mindegy, elengedem, nem bosszankodom tovább.

A film két barát, Danny (Anthony Mackie) és Karl (Yahya Abdul-Mateen II) életének egy fontos szakaszát meséli el. Danny a laza fiatalkor után megnősült, felesége, Theo (Nicole Beharie) egy gyönyörű nő, aki már megajándékozta egy gyermekkel, akit Danny mindennél jobban szeret, és feleségével is tökéletesen harmonikus a kapcsolata.

Ám Karl mindenben az ellentéte. Csajozógép maradt, és állandóan a fiatalabb bombázókra hajt. Mostani barátnője, Daisy (Monique Cynthia Brown) is ez a kategória, mindene megvan, ami egy férfinak kell...

Ám eljön Danny 38. születésnapja, ahol megjelenik Karl is, aki még emlékezett a hatalmas nagy játékkonzolos csatákra, meglepi Dannyt a legújabb "hiper-szuper" modellel. Ez már egy "nano-tech" kütyü agyi letapogatóval és érzékelővel, a választott karakterek a karatés játékban már olyanok, mintha ők maguk lennének ott más testében.

De hamarosan más is történik a digitális világban, ami megváltoztatja mindkettejük életét. Sőt, még Theo élete és a házasságuk is válságba kerül. A film végi csavar nekem tetszett, bár tudom, sokan máshogy döntöttek volna. Kellemes színészi játék és szép képi világ. Érdekes és megosztó sztori. De meg kell nézni, csak úgy lehet véleményt formálni.