A DreamWorks Aaron Blabey gyermekkönyve alapján elkészítette nekünk a szegény ember Zootropolisát. Noha szinopszisában és stílusában több ponton eltér a Disney sikerfilmjétől, ha megkaparjuk a felszínt, kiderül, hogy mondanivalójában és tanulságaiban pontosan ugyanazt a kérdéskört járja körül, csak éppen a másik szemszögből. A kirekesztésről, a társadalmi stigmákról és a faji előítéletekről mesél elfogultságtól mentesen, a társadalomkritika élét pedig azzal tompítja, hogy egy szórakoztató állatmesébe csomagolja a mondandóját.
A magukat nemes egyszerűséggel csak "rosszfiúknak" hívó banda gengszterfilmekbe illő rablásokat hajt végre városszerte, azonban nemcsak bűnözői tevékenységük miatt keltenek félelmet mindenkiben, akivel csak találkoznak, hanem már születésükkor ezt a szerepet osztotta rájuk az élet. A rosszfiúk tagjai ugyanis Farkas, Kígyó, Cápa, Piranha és Tarantula, amely állatok - lássuk be - valóban csak nagyon ritkán tűnnek fel pozitív színben. Hőseink pedig ennek tudatában élvezik a polgárpukkasztást, és imádnak rossznak lenni, azonban az egyébként fergeteges és menő expozíció után hamar felmerül a kérdés: Mi van, ha ők legbelül tudnának jók is lenni, mi van, ha ki tudnak törni a rájuk írt sztereotípiákból? Innentől pedig egy jóútra térős, válassz a régi és az új életed között stílusú sztori veszi kezdetét, alapvetően súlytalan cselekménnyel és jó előre kiszámítható fordulatokkal.
A bejáratott panelek ellenére azonban működik az egész, célba ér az üzenet és még szórakozhatunk is. Az ábrázolt világ, bár képi megjelenítését tekintve egyértelműen elmarad a Zootropolis látványától, az ábrázolt társadalom viszont legalább olyan érdekes: emberek és állatok vegyes életközösséget alkotnak, ahol senki sem lepődik meg azon, hogy pl. a kormányzó egy róka. Karakterfejlődéseket is láthatunk, noha éppen a főhős, Farkas a leggyengébb láncszem, hiszen nagyon korán tudvalevő, hogy hova fog kifutni a karaktere. Kígyó dilemmája a jó és rossz oldal között sokkal látványosabb volt a játékidő nagy részében, a végén azonban elég összecsapottnak érződött a pálfordulása, míg a többiek láthatóan csak sodródtak az árral.
Meglepetésekre és pixari mélységekre tehát ne számítsunk, ha beülünk A rosszfiúkra, viszont az egyszeri szórakozás és a legkisebbek számára is fogyasztható pozitív üzenet garantált.
