A feszítős fickó, bizonyos Sylvester Stallone is játszott egy képregényfilmben, a Judge Dreddben, még 1995-ben, de az egy másik műfajt képviselt... A sztori sem ugyanaz, és maga a film felépítése, szerkezete, hangulata és persze műfaja is ég és föld a két film között. Pete Travis nem bízta a véletlenre, és egy nagyon karakteres színészre, Karl Urbanra bízta Dredd szerepét, aki ki is használta a karaktere adta lehetőségeket...
Ehhez pedig még rápakolódtak a technikai trükkök, rengeteg CGI-technológia, és egy brutális és gore alkotást látunk, nagyszerű hangulatú (kreált) helyszíneken. Egyszóval egy nagyon jó remake lett a film, jóval brutálisabb, mint a 95-ös előzményfilmje.
Itt Karl Urbán ordít teli torokból, hogy "Én vagyok a Törvény!", és mellette csendben figyel Anderson bíró (Olivia Thirlby), hogy a borostás igazságosztó vajon hány bűnözőnek robbantja le a fejét a szuperflintájával? A film főgonosza pedig maga 'Ma-Ma' Madrigal (Lena Headey), aki egy egyszerű drogos prostituáltból küzdötte fel magát kartellvezetővé. A Trónok harca királynője itt is fantasztikusan szerepelt. Lassan kezdem megkedvelni őt...
A rendező nem egy nagy durranás, és valljuk be, Travis nem is tett le szinte semmit az asztalra, a forgatókönyvíró Alex Garlanddal szemben, aki szerintem erőn felül teljesített. A forgatásra kapott pénz sem lett túl sok, így egy zseniális húzással megoldják Mega Cityt. Igen, az a hely és az az idő, ahol te nemigen akarnál nyugdíjas lenni, mert sokáig nemigen élvezhetnéd az örömeit az öregkornak. A jó öreg posztapokaliptikus világban járunk, ahol a nagy Kataklizma már bekopogtatott, és rendesen megritkította a Föld lakosságát. Zsúfolt metropoliszok, erőszak, radioaktív esők és zombiszerű mutánsok...
Megaváros, ami a régi Bostontól Washingtonig terjed, percenként több ezer rablás, lopás és gyilkosság véres helyszíne. Itt nincs helye és ideje sem a bíróságoknak, ezért is vannak az ultramodern és kegyetlen Bírák, akik a helyszínen hozzák meg ítéleteiket, ami azért valljuk be, általában halál.
Andy Vajna és Stallone Dreddjében mintha egy színes vurstliban járnánk... Vattacukor, céllövölde, neonfényes utcaképek és egy kietlen rozsdasivatag...
Itt pedig zseniális díszletek között harcolnak hőseink, szobáról szobára, emeletről emeletre... Miközben a legfelső emeleten várja őket a vágott arcú némber, aki a Slo-Mo lassító hatású drog elsőszámú tulajdonosa és egyben dílere is.
Karl Urban szupermacsó karaktere illik az agyongraffitizett lépcsőházhoz, a csöpögő, mocskos csövekhez, szó szerint érezzük a sarkok felől szivárogni az erős vizeletszagot, ami azért nem kis dolog. Robosztus, cyberpunk képek villannak be, ezeréves számítógépek, szekrény nagyságú internetterminálok és hangvezérlésű fegyverek. Az operatőr, Anthony Dod Mantle jól lehozta a filmet, nagyon látványos és pörgős lett. Nem sok üresjárat lett benne. Az öreg profi és a forrófejű újonc közötti kémia is megfelelő volt. Így nekem egy bevállalható, kellemes és pörgős mozi volt...
Külön kiemelném a lassító drog hatásmechanizmusát bemutató képsorokat, lásd Mátrix, Max Payne, ami nagyon ütős volt. A gyémántként ragyogó üvegek, a legfelső emeletről kieső fickó a járda szemszögéből és a lassan csapódó és szétfröccsenő művér is zseniálisan mutatott a filmvásznon.
Szép munka, ha nem is mestermű.
A kedvenc fotelemben házi kakaós csigát toltam (friss volt a cucc), és banánturmixot szürcsölgettem hozzá... Hát nem éppen fogyókúrás kaja...
Na de sebaj, a szobabicikli többet fog "gurulni"!
72 Dredd (2012)
akció | krimi | sci-fi | szatíra
A Dredd bíró filmes adaptációja egy lidércnyomásos disztópia. A világban tombol a bűnözés, a bíróké a feladat, hogy igazságot szolgáltassanak, Dredd pedig nem válogat a... több»
Szereplők: Lena Headey, Domhnall Gleeson, Karl Urban, Olivia Thirlby, Langley Kirkwood
