James Wan neve a 2004-es Fűrész óta megkerülhetetlen a horror műfaján belül. Bár munkásságát lehet szeretni és nem szeretni is, ingadozó minőségű műveiből egyvalami vitathatatlanul kikristályosodik: James Wan egy zseni. Minden egyes rendezésében ott lapul az egyediség, a kivételes művészi véna, a folyamatos megújulni akarás, és persze a horror iránti gyermeki rajongással párosult szívszerelme is. Hasonló szellemben készült legújabb alkotása, az Eleven kór is, mellyel ismét egy rendkívül különleges darabot tett le az asztalra.
A roppant hatásos, Démonok közöttet idéző felütés megadja a film hangulati alaptónusát, és a végéig kitart a hátborzongató, gótikus horrorokra jellemző atmoszféra, még úgy is, hogy több szubzsáner keveredik, és szabadon ugrál az egyes alműfajok között. A mesteri feszültségkeltés mellett a másik nagy erőssége a zseniális információadagolás. Wan pokoli kreativitással zsonglőrködik az információtöredékekkel, melyeket fokozatosan adagolva elszór a cselekményben, és egyszerűen briliáns, ahogy a kirakós utolsó darabja, a kulcsinformáció a kulcsjelenettel párhuzamosan kerül a helyére, az "elmélet" és a "gyakorlat" egyszerre, ugyanabban a pillanatban áll össze egésszé. A korábban bedobott red herringek pedig még döbbenetesebbé teszik a katarzist.
A csúcsjelent, a film ékessége, a börtöncellában rendezett, Conenberg testhorrorrjait megidéző vérfürdő, ami szavakba nem önthető, eszelős zsenialitásról tesz tanúbizonyságot. A horror legmélyebb, legzsigeribb esszenciáját nyújtja, mellyel nem lehet betelni. Már csak ezért az egy jelenetért megérte elkészíteni a filmet, és akár csak ezért is érdemes beülni rá.
A másik aduász pedig Gabriel karaktere. Kétségkívül az utóbbi évtizedek legszuggesztívebb, legmarkánsabb filmes gonoszával van dolgunk, aki egyszerre tekintélyes, bizarr, groteszk, és még összetett személyiséggel, érzelemvilággal is rendelkezik. Rémületet kelt, az ember legelemibb félelmeit testesíti meg, külső megjelenése beleég a retinába, ugyanakkor gondolkodóba ejt, érzelmeket kelt. Ha szimpátiát nem is, de részvétet mindenképp. Összességében Gabriel olyan karakter, akiről csak latívuszokban lehet beszélni.
A főszerepet játszó Annabelle Wallis egy igencsak sokrétű szerepkörben áll helyt, ám alakítása kifogástalan, a Gabriellel "közös" jeleneteiben pedig felülmúlja önmagát és minden vele szemben támasztott elvárást/elképzelést is. A történet mögött húzódó dráma, a testvéri kötelék mint mozgatórugó pedig igazi mélységgel ruházza fel a filmet, és Gabriel karakterén keresztül súlyos erkölcsi kérdéseket is feszeget.
Természetesen van néhány hiányossága a filmnek, pl. egyik mellékszereplő sem tudott emlékezeteset alakítani, néhol leül a cselekmény stb, de az erősségei, az egyedi témaválasztása, a lehengerlő karakterábrázolása, a mesterien levezetett kibontakozás, látvány és a mondanivaló bőven kárpótolnak mindezekért, és igazi zsánercsemegévé avanzsálják az Eleven kórt.
75 Eleven kór (2021)
dráma | horror | krimi | misztikus | thriller
Madisont különös és rémisztő víziók kezdik gyötörni. A fiatal lány mintha két világ között lebegne, borzalmas haláleseteket lát, és azt is látja, ahogy az áldozatok... több»
Szereplők: Mckenna Grace, Annabelle Wallis, Patricia Velásquez, Paula Marshall, Ingrid Bisu
