Sötétségből a fénybe, és azon is túl...

2021.01.31 22:25 Anti007 Olvasottság: 213x

2

A fantasztikus Sophia Loren visszatért. Amikor egy olyan ikon/díva tér vissza a filmvászonra, mint most ő, hosszú kihagyás után (86 évesen!), kérdéses lehet, vajon méltó lesz-e a film hozzá, az eddigi pályafutásához, hiszen az elegancia királynője áll újra kamera elé. A válasz igen. Bár biztos közrejátszott a visszatérésében a rendező személye, aki nem más, mint Eduardo Ponti (Sophia Loren fia); de a történet is hálás.

A szenegáli árva Momó (Ibrahime Gueye) az utcán tengeti az életét, amikor egy nap a piacon kirabol egy idős hölgyet. A fiú gyámja rájön, kit rabolt ki a gyerek, és az alkalmat megragadva, bocsánatkéréssel egybekötve megkéri Madame Rosát (Sophia Loren), hogy vigyázzon egy kis ideig a gyerekre. Az idős hölgy, aki már megjárta a poklot (túlélte a holokausztot), miután mint prostituált visszavonult, más utcalányok gyerekeit veszi oltalma alá. Így a kis tolvajt is befogadja, és a két, látszólag ellentétes személyiség az idő múlásával egyre közelebb kerül egymáshoz. A menedék idővel Momó otthona is lesz, és kis társai az új családja. Egyes találkozások sorsokat írnak át, míg mások életeket mentenek.

Sophia Loren nagyon jól alakítja a törékeny, de mégis tekintélyt parancsoló, erős hölgyet, és a kis Momó is méltó hozzá. Ők ketten megszelídítik egymást, és hamar közel kerülnek egymáshoz. A mellékszereplők is mind valamilyen szinten keresik a boldogságot, és mint karakterek is megállják a helyüket, de tény, a két főszereplőn van a hangsúly.

Ne hagyja ki senki a film végén a stáblistát, mert egy gyönyörű dallal zárja a filmet Laura Pausini! Az Io si (seen) - "Én igen" című dal szinte felkap minket, és egyenesen a fellegekbe repít. Az Előttem az élet egy nagyon szép film, és mindenképp szerethető, az üzenete az, hogy a szeretet és barátság mindent összeköt. Annak ellenére, hogy sok szomorúság van benne, ott van a remény, amit sosem szabad feladni.