Amando de Ossorio (1918–2001), spanyol forgatókönyvírónak és rendezőnek a fő műve egyértelműen a Vakhalottak című horrorfilmsorozat, ami tudásom szerint négy részből áll (bár hallottam már olyan pletykákat is, hogy valójában öt részből állt). Még 1972-ben készült el az első rész, ami idővel egyfajta kultstátuszt is elért, bár szerintem nem volt egy nagy mérföldkő a 70-es évek horrorfilm gyártásában. Ha azt nézzük, hogy a folytatásai milyen minőséget képviseltek, kijelenthető, hogy a legjobb rész az első felvonás volt.
Tulajdonképpen nagyon a helyén kell kezelni Ossorio filmjeit, hisz elképesztő alacsony költségvetésből dolgozott. Már a második Vakhalottak filmjében is találhatunk olyan jeleneteket, amiket az első filmből vágatott be, és ez önmagáért beszél. Míg az első rész pénzügyileg nem teljesített rosszul a moziknál és a videokazetták eladása során, a második résznek ez már nem sikerült, és csak a videokazettás eladások révén hozott némi kis bevételt.
Tulajdonképpen a második rész videokazettás eladásai miatt születhetett meg a harmadik Vakhalottak rész. Ebből kifolyólag itt még kevesebb pénzből kellett gazdálkodnia a produkciónak, ez pedig Ossoriót arra sarkallta, hogy valamit változtasson a film történetén, hisz harmadszor már senki nem lesz kíváncsi arra, amit az első két részben látott. Így jutott el arra az elgondolásra, hogy mi lenne, ha a helyszínt változtatná meg, méghozzá egy hajó formájában.
Ezt elöljáróban én is egész jó elgondolásnak találtam, hisz egyből adva lenne egy olyan hangulati tényező, ahol a menekülés mint szempont egyáltalán nem működhet, hanem fel kell venni a harcot a vakhalottakkal. Ráadásul a történetbe beleszőttek egy dimenzióátlépést is, szóval tényleg bizakodásra adott okot az egész. Viszont a film megtekintése után minden bizodalmam túlzottan derűlátónak tűnt, mert ismételten rengeteg sebből vérzik eme alkotás is.
A történet részletei ordas nagy ostobaságokat tartalmaznak. Továbbá a karakterek inkább voltak irritálón ostobák, mint elviselhetők. Maga a film nagyon lassan halad előre, mondhatni unalmas, de szerencsémre mégsem sikerült elaludni rajta. Illetve az eddigi három rész közül ez sikerült eddig a legvérszegényebbre is. Mégis értékeltem némiképp a rendező megújulásra tett próbálkozásait, kár, hogy csak potenciál szintjén vannak értékelhető dolgok a filmben.
46 El buque maldito (1974)
Egy hajóskapitány eltűnt nők keresésére indul a legénységével. Útközben azonban a hajón élőhalott, sátánista templomos lovagok kezdenek vadászni a legénység tagjaira. több»
Szereplők: Maria Perschy, Jack Taylor, Bárbara Rey, Carlos Lemos, Manuel de Blas
