Szeretem a 80-as években készült olasz horrorfilmeket, hisz szerves részét alkotják a horror történelmének. Olyan nagyra értékelt filmek születtek ez időtájt, mint a Lamberto Bava Démonok 1-2, Dario Argento Tenebre, Jelenség vagy az Opera, illetve az adott rendezőtől, Lucio Fulcitól a Zombi, A pokol hét kapuja (szándékosan nem írom ide jelen filmünket) és még bőven sorolhatnám azon filmeket, amiket nyugodt szívvel odatennék az olasz horror hatalmasai közé.
Ezen filmeknek számomra valami elképesztő hangulatuk volt, ezért is veszem elő újra és újra őket idővel, de nemcsak a hangulatuk az, ami el tud időről-időre varázsolni, hanem a technikai kivitelezésük. Brutálisak és véresek, ami kimondottan jellemző volt erre a korszakra, a maszkmesterek is kitettek magukért, főleg, ha úgy nézzük, hogy a mai horrorfilmek költségvetésének a töredékéből gazdálkodhattak csupán. A másik olyan dolog, ami számomra kimondottan tetszetős volt mind az olasz filmgyártásban, mind pedig az ez időben született horrorfilmekben, hogy egy kicsit sem nagyon volt olyan téma, ami tabunak számított volna náluk. Ezáltal egy pillanatra sem hihettem el, mely karaktereknek van bérelt helyük a túlélők táborában a film végéig. Nos, jelen filmünk egy trilógia utolsó darabja lenne, ez az úgynevezett Halál-trilógiája Fulcinak (melynek az első része az 1980-as Zombik városa volt, a második része pedig az 1981-es A pokol hét kapuja volt). A filmek közt nincs kapcsolat, talán csak inkább a központi témaválasztása, az pedig nem volt más, mint a halál.
Sokfelé hallottam, hogy Fulci talán legjobb filmje pont ez lenne, sajnos jómagam ezzel a kijelentéssel messze nem értek egyet, számomra sokkal inkább a közepes szintjén teljesít, viszont a technikai megjelenítései maximálisan elismerésre méltók voltak számomra is. Kemény gore jelenetek találhatók a filmben, csak számomra történetileg nem nagyon akart összeállni. Történetileg a Fulci filmek igazán szórakoztatók, viszont a legtöbb esetben nem kapunk valós válaszokat a látottakra, és ez a legjobban nálam ennél a filmnél csúcsosodik ki. Nem merném kijelenteni, hogy zavaros volt, sokkal inkább csak sokkal több kérdés született bennem a befejezésére, mint a film kezdése során. Sok fajta horrorból merít ihletet a film, de mégsem áll össze teljesen. A másik negatívuma számomra a kissé idegesítő karakterek, illetve a gyengébb színészi alakítás volt. Viszont, ahogy a haláleseteket bemutatták, az nagyon is erősre sikeredtek.
Összegezve: akik kedvelik a 80-as évek olasz horrorfilmjeit, azoknak csalódást nem fog okozni Fulci filmje, hisz szinte minden benne van, ami a rendező munkásságát jellemezte (talán túl sok minden is egyszerre).
82 A temetőre épült ház (1981)
A temető mellé épült házba minden baljóslatú jel ellenére beköltözik Dr. Norman Boyle és családja. Kisfiát egy lány óva inti ettől, de mivel a család nem tart a... több»
Szereplők: Catriona MacColl, Ania Pieroni, Paolo Malco, Kenneth A. Olsen, Giovanni Frezza
Fulci egy igazi zseni volt. Ma már nem sok ( sőt senki ) ilyen rendező van.