Paraziták (1975), Veszett (1977), Porontyok (1979), Agyfürkészők (1981), A holtsáv (1983), Videodrome (1983), Az éjszaka szülöttei (1990), Camera (2000), Eastern promises – Gyilkos ígéretek (2007), A jövő bűnei (2022), na meg a többi zseniális film a body-horror koronázatlan királyától!
Nincs itt vita, a világ horror zsánerének egyik legjobb, és legikonikusabb rendezője, aki előtt természetesen fejet hajtok!
De vegyük csak górcső alá jelen filmünket!
Lássuk!
Rose (Marilyn Chambers) egy gyönyörű és csinos, fiatal lány, aki barátjával együtt durva motorbalesetet szenved.
A fickó megússza pár horzsolással, de a lány esete már kicsit bonyolultabb, a teste beszorul a motor alá, ami be is robban.
Iszonyatos sérüléseket szerez, de köszönhetően egy közeli, de nagyon furcsa eljárásokat alkalmazó klinikának, sikerül megmenteni az életét.
A földi pokol azonban a lány részére nem múlt el, sőt még csak most kezdődik.
Rose nemsokára kómába esik, de mikor egy jó hónappal később magához tér, már nem ugyanaz az ember, aki egykoron volt, az eddig bájos ifjú hölgy felébredve hihetetlen vágyat érez a friss vér iránt, amit a hónalján kialakult tüskével bír magához vételezni.
Főszereplőnk azért meglehetősen szép és kifejezetten szexi, szóval nem okoz gondot neki a „mintavétel”, bár azért néha-néha a saját kapujára is játszik.
Akit megfertőz, azon kis idő múlva a Veszettség jelei kezdenek mutatkozni. A félelmetes kór egyre jobban elterjed a lakosság között.
David Cronenberg pályafutása eme korai szakaszában (is természetesen) a testet állítja a horror középpontjába, a hús izgató változása, aberrációja az, ami foglalkoztatja.
Rose ébredése pedig valamiféle kafkai ébredés, hiszen már semmi jóban nem lehet részre, élete immár egy szürreális, vérbő látomás.
Egy olyan mélysötét rémálom, amelyből talán sohasem találhat kiutat.
A kanadai direktor, aki egyben a forgatókönyvet is jegyzi, egy érdekes és húsba markoló víziót tár elénk, a testünkben van a hiba, hiszen oda vagyunk bezárva, a mindenkiben tomboló szörny bennünk lakozik, és már saját magunkban sem bízhatunk.
Rose nagyon szenved, mert állandóan táplálékra vágyik, azonban fájdalmát csak „az élet nektárja”, a vér csillapíthatja.
Ideig-óráig mindig ellenáll a kísértésnek, de végül újra és újra akcióba lendül.
Az film megalkotója a szexualitást is a feje tetejére állítja, de nemcsak azért, mert a kétségek közt vergődő nő szerepébe Marilyn Chamberst, a ’70-es és ’80-as évek egyik „ünnepelt” pornószínésznőjét teszi, hanem azért is, mert magát az aktust is teljesen „kifordítja!”
A vámpírnő kiszemeltjei főleg férfiak, de nem ők fognak a lányba „hatolni”, hanem pont fordítva.
A felnőtt filmes lányka egyébként fantasztikusan játszik, egyértelműen övé a film legjobb alakítása.
Külön jó, hogy a fertőzés szépen lassan és természetesen kiderül, először a kórházban, majd szépen lassan a városban is elterjed, aminek következtében a végén odáig fajulnak a dolgok, hogy az utcákat, de legalábbis Montreál utcáit ellepik a fertőzöttek, akik ellen nem is igazán van valamilyen ellenszer.
Ebből a szempontból egyébként kicsit (tényleg csak kicsit) zombi filmként is felfoghatjuk az alkotást, mivel hogy fertőznek, és emberekre támadnak, mondjuk azért nem hagyományos élőhalottakról beszélhetünk, csak vannak közös vonások.
A jelenetek egyébként tényleg rendben vannak, gondolok itt a hónaljból előtörő csápra, ami egészen (és kifejezetten) gusztustalan, illetve ezentúl is akadnak emlékezetes részek, például a Télapó lelövése (egyszerűen zseniális) abszolút ezek közé tartozik.
Bár szerintem a gore elemeket meglepően kis dózisban adagolja, mégis egy gyomorforgató, kínokkal átszőtt „torture movie!”
Egy lélekromboló sokkhatás, egy apokaliptikus látomás, egy igazi biológiai fegyver, a szó igazi és „cronenbergi” értelmében.
Ha tetszett a kanadai zseni munkásságának oltárt emelő, a húst a romantikával átitató Újjászületés, és a Porontyok című film, anyákat kőkeményen degradáló üzenetén sem botránkoztál meg, akkor ezt a filmet se próbáld kihagyni!
A színészek pedig méltó partnerei Chambers kisasszonynak!
Terri Hanauer, Frank Moore, Joe Silver, Patricia Gage és Susan Roman is ügyesen hozták a karaktereiket!
A zseni egy fantasztikus mozija!
René Verzier fantasztikus képei, Jean LaFleur pompás vágóképei, és Jean-Paul Houle lighting technikáival plusz Patrick Dodd és Ivan Reitman zenei taktusai.
Nekem felejthetetlen!
A TMDB-n 424 vélemény után 64%-on áll, az IMDb-n 21 ezer szavazat után 6,3/10-es, nálam viszont 88% és kegyetlenül öt csillag!
RIP Marilyn Chambers 1952. április 22.–2009. április 12.
77 Veszett (1977)
Rose a kómából felkelve olthatatlan vágyat érez a vér iránt, amit a felkarjának tövében alattomosan szunnyadó tüskével bír magához venni. Chambers formatervi paramétereivel... több»
Szereplők: Joe Silver, Marilyn Chambers, Peter MacNeill, Frank Moore, Miguel Fernandes
